Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)

I. „Jóvátételi közmunkán" a Szovjetunióban - A személyes átélés

Zemplénben Gönc és Külsőbőcs, Békésben Mezőberény alkotja a sort. Utóbbira vonatkozóan ismét több személyt hallgattunk meg. A trianoni határon kívül eső Baranyában Kopácson, Bácskában Körtésfaluban élő, illetőleg egykor élt személyt nyilatkoztattunk. Az egész anyag ismeretében kijelenthetjük, hogy az elmondottak hitelességéhez nem fér kétség. Azok egymáshoz, valamint az írott anyaghoz jól illeszkednek, de ezt erősíti a meghallgatáskor begyűjtött személyes tapasztalat is. Az érintettek újból átélték az eseményeket, a feltépett sebek újból fájdalmat okoztak, az elbeszélők hangvétele azonban ennek ellenére higgadt és eléggé nem hangsúlyozhatóan korrekt maradt. Nem vádaskodók, több helyen, meglepő módon, megértők, a miértre a választ azonban a mai napig nem találták meg. Az életút interjúk menetét, amely a gyermekkorra, a család, a szőkébb közösség, a falu életére, gazdálkodására, szociális és kulturális kérdésekre terjedt ki, a legtöbb esetben elementáris erővel törte át az alább közzétett legsúlyosabb élmény, ami a megkérdezettek életében egyáltalán jelentkezhetett. Az elbeszélések menetét általában nem korlátoztuk, evvel is választ szerettünk volna kapni arra, hogy mi jelentett számukra hangsúlyozott megpróbáltatást. A mederben tartás mégis igényelt némi beavatkozást, ami azonban csak rövid kérdés formájában jelentkezett, mert „fél szóból” is megértették a kérdéseket.

A tárgyunkra vonatkozó első kérdéskör a mozgósítás körülményeire vonatkozott. A vele kapcsolatos ismeretek jellemzője a vak kiszolgáltatottság. A legtöbben csak homályos ismeretekkel rendelkeznek arról, hogy ki és .milyen módon jelölte ki őket. A legtöbb megválaszolatlan kérdés is e körül forog. A helyi hatóságok és a szovjet parancsnokságok tevékenységéről csak néhányan tudnak. A legtöbben csak a „begyűjtési” akcióval találták magukat szemben, ami viszont községenként is, megyénként is eltérő gyakorlatot hozott. A legtöbb helyen a magyar hatóságok intézkedtek, vagy a magyar helyi karhatalom, de találkozni lehet olyan esettel is, ahol a jugoszláv partizánok, szovjet katonák, román egységek léptek fel. Ez a fellépés azt jelentette, hogy ők mentek ki a lakásokra. Egyébként az átvétel a községi gyűjtőhelyeken történt, ahonnan a járási központokba vitt általában az út, majd a megyei gyűjtőhelyeken következett be a már említett, mintegy két hétig tartó várakozás. Értesülünk a különböző helyeken történő szelekciókról, melyek egészségügyi, szociális és egyéb megfontolásokból eredtek. Itt jelentkezik újra a névsorok kialakítása után a magyar hatóságok szubjektivitása, amelynek mozgató rugóit sokan ma sem ismerik fel, illetve nem értik. A legtöbb találgatás e ponton van, de ez sehol sem von maga után haragot, vagy bosszúvágyat.

A táborokban való gyalogmenet, illetve az ott tartózkodás ideje alatt merült fel először a szökés lehetősége. Sokan megtették, de mégis inkább

40