Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)
II. Interjúk és írásos emlékek - Bagi Pálné naplójának részlete
ez engem valamilyen okból idecsalni, mert azt észrevettem már, hogy tetszem neki, de eddig még egy ujjal sem nyúlt hozzám. Mikor odaértem megkérdeztem, hogy mit akar, persze nem tudott mondani a bamba semmit. Szinte láttam a szemiben a rossz mici sipka alól a rossz akaratot, hátráltam, de ő utánam kapott. Erre magam sem tudom, hogy hirtelen hozzávágtam a bal kezemben tartott lámpámat, amitől természetesen az mindjárt kialudt, hogy az ő lámpája hogyan esett közben a földre azt sem tudom, mert én észnélkül rohantam bele a sötétségen keresztül a villamos helyiségen, eszembe sem jutva az, hogy ha egy huzalra rálépek már végem. Azt hallottam, hogy ordított utánam. Pillanat alatt odaértem a kis géphez, ahol egy pici kis villanykörte világított és nekiindultam szaladni a sötét keresztfolyosón oda, ahol tudtam, hogy a többi magyarok dolgoznak. Szörnyű volt ez az egész, még most is ráz az irtózat ha csak rágondolok. Ettől a naptól kezdve rám sem nézett a sanda pofájával, de én is ugyanott dolgoztam, ahol a többi, húztam a nehéz gerendákat, ha véletlenül valamit nem jól csináltam, vagy ha akármelyik csinált valamit rosszul, engem szörnyen leszidott. Csodálkoztak is a többiek, de én nem szóltam egy szót sem! Szerencsémre szolgált ebben az időben az öreg gépésznőnk, aki rajongó anyai szeretettel szeretett engem és a bányában tekintélyes nő lévén mindig védelmébe vett. Iván valahogy tartott tőle! Én el is panaszkodtam neki, hogy miért van úgy rám kirúgva, jól emlékszem, csak a fogai közt sziszegte: „Blety” - Szegény öreg jó „Matty” - meg kell,hogy emllékezzek róla, aranyos jó szívvel volt hozzám, alacsony, borzasztóan férfias termetű asszony volt. A hangja is olyan élesen recsegett, mint egy őrmesteré, a haja is rövidre vágva, csontos arca volt, úgy, hogy mikor legelőször megláttuk a közös fürdőben, meghallottuk a hangját, szömyűlködve mondtuk egymás közt, hogy ez férfi vagy nő? Még a szokásai is férfiasán nyilvánultak meg. Később mikor már megismerkedtünk, sokat beszélgetünk elsírtuk egymásnak bánatunkat, szóval megszerettük egymást, az volt a szokása mikor bejött a közös fürdőbe ahol egyszerre ötven nő is fürödhetett és én már a fürdőzők között voltam, jött ő is Éva kosztümben: „Lénocska, Lénocska? Gye mojá Lénocska?” szólongatott, na az aztán ott csipkedett, ahol ért miközben jót kacagott! Szeretetének e kissé furcsa megnyilvánulása ellenére is nagyon szerettem. 50-60 év között lehetett, 30 éve dolgozott a bányában vas szívósságú asszony volt. Később nagyon felvitte Isten a dolgát, képviselőnek választották hosszú nehéz munkateljesítése után. Én is ebben az időben kerültem el végleg a bányából. Mint már említettem is sebes lábaimmal 3 napos betegszabadságot kaptam, de nehogy véletlenül kipihenjem magamat a konyhára kellett mennem krumplit pucolni. Ahol egy nagyon inteligens 40-45 év körüli nő volt a nacsalnyik, bájos finom vonalú arcát ősz haj keretezte amit mindig 355
