Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)
II. Interjúk és írásos emlékek - Bagi Pálné naplójának részlete
lesz valahogy. Olyan nyugodt vagyok, hogy nem is hinné el rólam senki. Csak egészségben maradjak az a fő. Csak szegény kicsi Annámat sajnálom végtelenül, majd meg hasad a szívem utána mikor elváltunk Drága egyetlen Palim, soha az életben nem látlak már. Vajon mi vár ránk a messze Oroszországban? (Gyula) Kedves Szüleim! 1945. január 8. Mivel erős E. elvállalta, hogy közvetíti a levelemet, így tehát már megint írok. Állítólag holnap megyünk, de ez nem biztos. Mások szerint csak 14- én. A hír szerint már senkit sem engednek el, akkor meg engem pláne nem! Volt nálunk egy felületes orvosi vizit, mondtam a tolmácsnak, hogy én szeretnék felülvizsgálatra jelentkezni, de az csak annyit mondott, hogy ezek úgysem vizsgálnak. Beszéltem S. Á. bácsival, az sem tud semmit, hogy hol lehetne orvosi vizitre jelentkezni. Az az igazság, hogy nem számít itt semmi, csak, hogy kilegyen a létszám, az a fő. Most már csak egyben bízom, hogy nincs semmi bajom, csak gyengeség okozza a rendellenes menstruációmat. A legrettenetesebb az, hogy nem tudok enni, olyan éhes vagyok, mint a farkas, de a falat mégis kifordul a számból. A társaim már tömni akarnak. Majd csak megváltozik ez is, ha ott leszünk, mert ez az állandó tétlenség szörnyű valami. Ülünk és várunk, hogy mit hoz a jövő. Csak arra kérlek benneteket drága Vaterék, ne legyetek elkeseredve, hiszen nektek vigasztalásul ott van Anikó, velem meg a többi szenvedő társam. Higgyétek el egy kicsikét sincsen szomorú hangulat nálunk. Mindenki el van szánva mindenre. Talán még el sem hiszitek, hogy mióta mamikámék- tól elváltam, egy könnyet sem ejtettem. Olyan nyugodt vagyok, hogy el sem hiszitek. Csak, ha Pali hazajön... Akkor mi lesz?... Vigyázzatok rá, hiszen tudjátok mennyire szeretjük egymást. Legyen türelemmel, várjon rám, gondozza Annát amíg messze Oroszországból hazajöhetek. Meg Annikámra nagyon vigyázzatok, hogy meg ne fázzon, ki ne hagyjátok szaladgálni felöltözetlenül! Vigyázzatok, hogy el ne felejtsen engem. Imádkozzatok, vele együtt, hogy hazajöhessek! Üdvözlök mindenkit... Nagyanyámra vigyázzatok, hogy ne vegye túlságosan a szívére a dolgot, hiszen visszajövök én. Többet nem írok, mert azt hiszem mindent leírtam, meg aztán hátha újra csak írhatok. Vegyetek erőt magatokon, legyetek erősek. Vegyetek példát rólam, aki mindent veszítettem és mégis felemelt fejjel megyek az ismeretlen felé. Számtalanszor csókol benneteket a viszontlátásig: L. Január 10-én (Útban Oroszország felé)! (Gyula) Drága Szüleim! Itt vagyunk még Gyulán a gettóban. Egy igen rendes nagy szobában vagyunk elhelyezve (gyulai takarékpénztár), összesen 85-en vagyunk. 347
