Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)
II. Interjúk és írásos emlékek - R. Ádám
R. ADAM (1928) Meiőberény. Német és szlovák eredetű iparos családból származó gimnáziumi tanuló, akit édesapjával együtt vittek el. A Donyec- medencében bányász, robbantómester. Felvétel: Békéscsaba, 1989 1945. január 2-án kaptuk meg az értesítést arról, hogy az apámmal együtt munkára, illetőleg munkaszolgálatra kell menni. Érdekelne, hogy ezt az értesítést ki adta ki, ki kézbesítette, maga a döntés hogyan született meg? Házról házra jártak. A községi elöljáróságoknak az egyik embere egy községi rendőrrel. Tehát ezek jártak és eléggé röviden mondták, hogy hová kell menni. Nekünk a Luther utcán egy iskola volt kijelölve. Meg volt határozva, emlékezetem szerint, hogy maximum 50 kiló súlyú lehet az a csomag, amit magunkkal vihetünk, ebben ruhaneműek, élelmiszerek legyenek. Na most ez mindjárt fenyegetéssel is kezdődött. Szóval annak ellenére, hogy akkor mi még nem voltunk tulajdonképpen őrizet alatt, vagy őrizetben, de már az volt, hogy aki megszökik, azt ha elfogják, kivégzik, a családját kiirtják. Ilyen fenyegetettségi légkörben voltunk. Aztán másnap, január 3-án, akkor mentünk az iskolába. Mihelyt ott beléptünk, attól kezdve már fegyveres őrök voltak. Oroszok. Szerintem mesterlövészek, mert kivétel nélkül távcsöves puskával voltak felfegyverkezve. Hát orvosi vizsgálat volt először. Érdekes, hogy volt aki megúszta. Valahonnan hallotta, vagy tudta, hogy rettenetesen félnek az oroszok a nemi betegségtől. Szifilisztől. Ő egyszerűen egy ilyen szappanos beavatkozással elvégezett egy ilyen dolgot és kiszűrték. Azt pl. hazaengedték. Bár hallottam olyanról, aki ugyanezt a trükköt próbálta, azt meg falhoz állították. Ott voltunk az első nap. Ez volt az első ilyen gyülekező hely. Utána a következő napon úgy estig tartott ez a gyülekezés, vagy begyűjtés, ott éjszakáztunk. Másnap összegyűjtöttek bennünket. Akkor Magyar Királyi Szálloda volt a neve, jelenleg is megvan a város főterén ez az épület. Hát aztán a nap folyamán, mondanom sem kell, döbbenetes volt a pánik, kétségbeesés. Mondták, hogy miért történik ez? Nem, nem, nem! Meglehetősen zavaros és homályos volt az egész. Tulajdonképpen se azt, hogy miért, se azt, hogy milyen időre, vagy miért 331
