Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)
II. Interjúk és írásos emlékek - R. Ádám
azt, akit, nem lehetett tudni. Hát többek között pl. annyit megmondták, illetve tudtunk, hogy van egy korhatár, 17 évtől nem tudom hány évig. Pl. én nem voltam 17 éves még. 16 múltam. Erre hivatkoztam. Nem vették figyelembe. Hivatkoztam, illetve főleg az édesanyám kívülről próbált valamit elérni arra, hogy anyanyelvűnk tulajdonképpen szlovák. Ók nem vették figyelembe. Tizenhat és fél éves volt? Igen. Annyi voltam. 1944. június 2-án voltam 16. Tizenhat és fél éves voltam, igen. A lágerban, azt hiszem, a legfiatalabb én voltam, mikor aztán kikerültünk. Na! Tehát úgy szedtek össze bennünket. Jöttek ugye az egyházak képviselői, úgy a német, mint a szlovák anyanyelvű egyház képviselői, akkor jött a későbbi külügyminiszter, Gyöngyösi egy delegációval. De hát tulajdonképpen ő sem mondott semmi konkrét dolgot, még azt se mondhatnám, hogy olyan nagyon barátságos volt a beszélgetés. Mit mondott Gyógy ősi? Hááát, tulajdonképpen ő olyasmit emlegetett, hogy a Szovjetuniónak megyünk segíteni. Hát egy lelkesítőnek szánt szöveg volt, hogy azt csináljuk jószándékból és önakaratból, de hát mondanom sem kell, hogy nem váltott ki lelkesedést. Hát aztán feldúlt volt ott a társaság. Többek között felmerült, hogy búcsúztatni akarnak bennünket. Hallottuk, hogy B. Ernő, ő volt a német ajkú evangélikus egyháznak az esperese, ő ilyen harangozással, harangzúgással egybekötött búcsút akar szervezni. Nagy volt a felzúdulás, hogy ne temesse el már előre az embereket, hátha még visszajönnek. Hát ilyen zaklatott lelkiállapot (uralkodott). Harmadnap raktak teherautóra bennünket. Akkor már mindent számoltak, nyilvántartottak a fegyveres őrök. Gyulára vittek át bennünket, ott volt a gyűjtőhely. ' Hol? A Takarékpénztár épületében. Ott voltunk összegyűjtve. A keserű humor az egészben az, hogy ugye említettem, vagy beszéltem róla, hogy a községi rendőr volt (az), aki jött az értesítéssel, a végén a községi rendőrt is bevágták a csoportba. Még a kardját is hozta. A Takarékpénztár épületében voltunk Gyulán és úgy dél körül vagoní- roztak be bennünket. Melyik nap? Ez már a harmadik nap volt. Ötödiké volt emlékezetem szerint. Még annyit, hogy Gyulán derült ki, mert Mezőberényben különböző helyeken gyűjtöttek össze bennünket, hogy édesapámnak a testvérét, az én nagybátyámat szintén ebbe a csoportba tették. Tehát nem egyszerre mentek el Mezó'berénybó'l Gyulára? 332
