Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)
II. Interjúk és írásos emlékek - Hegedűs Erzsébet
Milyen munkát végeztek? Amikor megérkeztünk, akkor fölsorakoztattak bennünket és a látszatra erősebbeket és egészségesebbeket szénbányába vitték. Besorolták a bányász munkába. Én igen vékony voltam, akkor 21 éves. Úgy látszik, engem nem tartottak a bányász munkára alkalmasnak és én fent dolgoztam. Építkezésen dolgoztunk. Lerombolták a bányaközpont épületét. Ezt építettük fel újra. Télen 32, 36 fokos hidegben dolgoztunk. Ezek háborús károk voltak? Igen. Látszott, hogy lebombázott épületek voltak. Magunk se értettük, hogyan lehet ilyen hidegben építkezni. Malterozni, vakolni, de csinálták. Forró vízzel. Kb. harminc nő hordta a téglát, maltert. Szilkének nevezték amiben hordtuk, elöl, hátul két fogóval. Ketten vittük. Nekem fizikailag nagyon nehéz volt. Amikor első alkalommal kimentünk, nagyon hideg volt. Alig mentünk 10-15 lépést, akkor úgy éreztem, hogy a lábam megfagy. Vertük a lábunkat a talajhoz, hogy felmelegedjen. Nagyon fáztam, pedig bunda és bakancs volt rajtam. Ott nem adtak semmit? Kezdetben nem. Abban a ruhában dolgoztunk, amit mi kivittünk. Egy idő után máradtak. Egy alkalommal az oroszok jöttek ellenőrizni, hogy hogyan dolgozunk. Akkor is abban az itthonról hozott bundában voltam. Nem egy drága értékes bunda volt, de jó meleg. Odajött az egyik orosz hozzám és rángatott, mert nem volt a teljesítményünkkel, a gyorsaságunkkal megelégedve. Rázta a karomat, hogy azért nem dolgozunk elég jól, mert ilyen melegen vagyunk felöltözve. Mi nem voltunk ehhez a hideg éghajlathoz hozzászokva, sem a nehéz munkához. A rossz étkezés miatt erőnk sem volt. A férjem ott állt mellettem és tehetetlenül nézte, hogy az orosz mit művel. Ütni nem ütött meg, csak a karomat rángatta. Amikor Sahtiba megérkeztünk, a hazulról hozott élelem egy részét elvették tőlünk és egy nagy raktárban helyezték el. Egy ideig hozzá se jutottunk. Egy idő után külön engedéllyel hozhattunk ki lisztet, zsírt, szalonnát, füstölt húst. Az élelmiszereknek már csak egy része volt meg. Mire kiértünk a Szovjetunióba, az itthonról vitt élelmiszerek egy része - pl. kenyér, sült hús - megromlott, megpenészedett. Nagy halom romlott élelmiszer volt eldobálva a láger közelében. Az oroszok is nagyon rossz körülmények között voltak. Ott turkáltak az eldobott élelmiszerek között, hátha találnak valamit, amit el tudnak fogyasztani. Nagyon rossz élmény volt, amikor elmentünk az első étkezésre. Az a burizs leves, pár szem savanyú paradicsom, nekünk szörnyű volt, arról nem beszélve, hogy nagyon kevés is volt. A leves egy sötétszürke híg lé volt, amiben itt-ott úszkált egy-egy burizsszem és emellett az élelmezés mellett dolgoztunk. Ritkán kaptunk egy kis darabka szárított halat. A kenyér fekete 325
