Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)
II. Interjúk és írásos emlékek - Hegedűs Erzsébet
Sahtiba. Rosztovtól 70 km-re kerültünk lágerba. A láger száma a visszaérkezésemkor Debrecenben kiállított bizonylaton rajta van. Emeletes faépület volt a láger és a férfiakat az épület egyik szárnyában helyezték el, a nőket a másik szárnyban. Sok volt a beteg, ezért alakítottak egy egészségügyi részleget. Volt egy orvosnő és egy ápolónő. Magyar volt? Az orvosnő és az ápolónő is szovjet volt. Sajnos az úton a férjem nagyon meghűlt. A fekvőhelye a vagon szélén volt, hiába volt rajta meleg ruha, a szél a nyílásokon besüvített. Rosszul lett és belázasodott. A betegcsoportnál helyezték el. Gyógyszer nem volt. Valamit adtak neki, de azt láttuk, hogy nem sokat ér. Időnként beszöktem hozzá, mert látogatásra engedély nem volt. Egyszer az orvosnő ott talált és megfenyegetett, hogy ha még egyszer ott talál, akkor olyan messzire elhelyez innen, hogy soha többé nem láthatom a férjemet. Persze máskor is elmentem. A betegtársak nagyon figyeltek és amikor észrevették, hogy jön az orvosnő, elbújtattak. Egyszer a prices alá bújtattak és mozdulatlanul kellett feküdnöm, mert ha egy mozdulattal elárulom magam, a fenyegetését biztosan beváltotta volna és én soha nem kerültem volna haza. Ettől nagyon féltem, de a férjem nagyon beteg volt. Sajnáltam, hogy miattam került oda és segíteni szerettem volna rajta. Nagyon rossz volt az élelem. Hazulról hozott élelmiszerből, babból főztem és elvittem a férjemnek. Nagyon rosszul lett. Utóbb kiderült, hogy vesegyulladása volt. Természetesen ilyen ételt nem lett volna szabad neki adni. Görcsöket kapott, szakadt róla a verejték. Amikor megtudtam, hogy vesegyulladása van, eladtam a hazulról hozott élelmiszerből valamit. Volt egy jóindulatú felcser, aki szerzett gyógyszert, pénzért. A gyógyszer jó volt és a férjem meggyógyult. így kezdődött az életünk a Szovjetunióban. Korábban elfelejtettem kérdezni, magyar anyanyelvű volt már ő is? Igen, de azért ő beszélte a tót nyelvet. Szerencséje volt, mert amikor meggyógyult, tolmács lett. A deportáltakat századokra osztották, ő az egyik századnak a magyar parancsnoka volt. Az embereket kísérte a bányába. Elég jól megtanult oroszul. Hogyan hívták az oroszok őt? Az őbeosztását? „Brigagyír” volt? Talán igen. Az volt a helyzet, hogy én nem dolgoztam oroszokkal és nem tanultam meg a nyelvet. Sok mindent megértettem, de beszélni nem tanultam meg. Mi volt a férjének a szakmája? Tisztviselő volt. Végül annyira megtanulta a nyelvet, hogy újságot olvasott, verseket fordított. Igyekezett minél jobban megtanulni oroszul. 324
