Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)
II. Interjúk és írásos emlékek - Nigrényi Erzsébet
ez a vadászat negyvenhat novemberében volt, körülbelül január-februárban érkezhetett ez a kérvény ki. Mi úgy tudtuk, az én édesanyám is írt egy levelet, hogy egy ilyen esemény volt Mezőberényben és küldtek értünk kérvényt. Hát erre mi úgy reagáltunk, hogy igen, ezek otthon vadásznak, esznek, mi meg itt fogunk éhen felfordulni. De a kérvény nyilván megérkezett, mert körülbelül február közepe tájától bizonyos időközönként, éjjel, természetesen mindig éjjel kiabálták az embernek a számát, mert ott neve nem volt az embernek, csak egy szám. Hányas volt a száma? 854-es volt a számom. És ekkor kiabálták, hogy 854-es, meg másoknak is, és akkor át kellett menni a stábra és ott különféle kérdéseket tettek fel. Hogy miért vagyok itt? Hány méteres volt a szobánk, hány tyúkunk volt? - meg ilyen mindenféle (kérdéseket) tettek fel. Csupa mezőberényiek találkoztunk éjszakánként a stábon. Egyenként hallgattak ki bennünket. Mi nem tudtuk, hogy ez miért van. Ez így ment hónapokon keresztül. Július 29-ére értünk haza. Ugyancsak három hetet voltunk úton. Teljesen váratlanul, egyik napról a másikra... Kint dolgoztunk és a váltás, aki jött minket leváltani, azt mondta, hogy haza fogtok menni. Innen értesültünk, hogy hazamegyünk. Bementünk a lágerba... akkor tényleg az volt az első, hogy megmondták, hazamegyünk. Itthon derült ki, hogy csak azok jöttek haza, akik ezen a kérvényen rajta voltak. Akik nem voltak rajta, azok öt évet voltak kint. Volt olyan is, akit nyilván betegként, vagy legyengültként már haza kellett.volna szállítani, de hát úgy jött, hogy egy német szerelvény után csatolták őket és kivitték őket Németországba. Onnan szökdöstek haza, borzasztó nehézségek árán, mert ugye a család itthon volt. Mi lett a további sorsa? A nehezebb része nekem ezután következett. Mert az én anyám is rajta volt a kitelepítendők listáján. A kitelepítést megszüntették és akkor én hazakerültem. Körülbelül egy fél év múlva jött az, hogy a sváboktól elkobozták a vagyonukat, a házból 8 napon belül ki kellett költözni. Ahová befogadtak bennünket, oda mentünk. Utána aztán rizsaratással, meg mint ilyen nem kívánatos személyek, ilyenekből éltünk. Egészen addig, amíg egy kicsit nem fordult a helyzet. Közben azért én... volt egy olyan rendelkezés, hogy aki dolgozott, mielőtt elment, azt oda vissza kell venni, ha egy napra is. Úgyhogy visszavettek engem a tanácsházához. Nem olyan sokáig dolgoztam ott, mert aztán létszámcsökkentés, meg ilyen címen elküldték. Nem azért, mert mást felvettek a helyemre. Tudtam én, hogy a származás a probléma. 320
