Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)
II. Interjúk és írásos emlékek - Hegedűs Erzsébet
HEGEDŰS ERZSÉBET (1923) Mezőberény. Magyar -német származású háztartásbeli. Férje szlovák származású tisztviselő, aki önként követte feleségét. Felvétel: Békéscsaba, 1989 1942-ben mentem férjhez. 1945. január 5-én a Szovjetunióba deportáltak. Hogyan történt ez a faluban? Hogyan jelölték ki, hogyan szedték össze magukat, erre ha visszaemlékezne? Arra emlékszem, hogy a barátnőim egy részét, ismerőseimet összegyűjtötték egy iskolába. Nagyon rossz hatással volt rám, de nem gondoltam arra, hogy rám is sor kerülhet. Azért nem, mert az édesapám magyar volt, a férjem pedig szlovák származású. Eszembe se jutott, hogy engem is elvihetnek. Milyen hangzású volt az édesapja neve? H. Elek volt. Teljesen magyar! Teljesen magyar, az egész család magyar volt. Az édesanyám R. Erzsébet. A szülei is német származásúak, ahogy a községben nevezték, svábok mind a ketten. Akiket korábban deportáltak, azok anyai és apai ágon is német származásúak voltak. Nagyon sajnáltam a barátnőimet és ismerőseimet. Szörnyű volt, hogy kettőjüket kicsi gyermekük mellől vitték el. Arra senki nem gondolt, hogy ilyen is megtörténhet. Sajnos énhozzám is kihozta a kézbesítő az értesítést és be kellett mennem az iskolába. A községi kézbesítő? Igen. A tanácstól küldték ki. Ki írta azt alá? Nem emlékszem rá. Magyar ember? Magyar, magyar. Arra gondoltam, hogy elmehetnék a községből valahová, távolabbi rokonokhoz, de aztán eszembe jutott az, hogy esetleg az édesanyámat veszélyeztetném és ezt nem akartam. A döntés az volt, hogy megyek. A férjem, akinek nem kellett volna velem jönnie, jött önként. Én egy szó 321
