Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)

II. Interjúk és írásos emlékek - Nigrényi Erzsébet

olvadni. Azokat tologattuk kézzel, de nem bírtuk és olyankor háttal mentünk neki a csilléknek. Ketten toltunk egy csillét. Alul víz a sínek között. A nadrág is csupa vizes lett hátul, mert ugye a bányában nem volt fagypont, ott olvadt, olyan volt, mint egy pince, ott nem volt hideg. Amire beértünk a lágerbe - ugye össze kellett egymást vámunk, megszámoltak bennünket, ez körülbelül két óra volt, amíg mindenki, a legutolsó is feljött a liften - a kapca a lábunkon, meg a nadrág kőkeményre volt fagyva rajtunk.

Két és fél évet töltöttünk kint. Beteg is voltam egyszer. Nem tudom, hogy mi bajom volt. Nagyon lázas voltam. Egyetlen gyógyszer a szalicil volt, mint lázcsillapító. Az orvosi vizsgálat, miután orvos sem volt, az annyi volt, hogy a lázas embernek elhúzták az ingét és nézegették. Mint ahogy az később kiderült, a kiütéses tífuszt keresték rajtunk. Elég sokan haltak meg nálunk a lágerban. Tífuszban: fejtífuszban, hastífuszban. Elég hirtelen halál volt ez. Ma még az ember dolgozott és holnap már odavolt, annak ellenére, én úgy emlékszem, évente kétszer, de egyszer biztos, hogy kaptunk tífusz ellen védőoltást. Nagyon kellemetlen volt ez a védőoltás. Nem az, hogy megkaptuk, hanem az utána lévő állapot. Az nagyon megviselt bennünket. Mindig akkor viselt meg jobban, ha úgy kaptuk, hogy utána pihenőnk volt. Ha úgy kaptuk, hogy utána dolgozni mentünk, akkor azt mindig könnyebben viseltük el.

Előfordult, hogy ellenőrzés volt a lágerban. Ilyenkor sorakozó volt, mindenkit kiállítottak az udvarra, és akkor az, aki az ellenőrzést tartotta, az megkérdezte, na mi újság? Azon a napon mindig egy kicsit bőségesebb volt az ennivaló. És akkor megkérdezték, hogy te mennyi fizetést kaptál? Na, ilyenkor, akik robbantósok voltak, meg egynéhány ember villanyszerelő, tehát akinek szakmája volt, meg egy kicsit talán tudott beszélni, azok kaptak valamelyes fizetést, volt olyan, hogy 250 rubelt is kaptak, azok álltak elöl és akkor mindig tudták pontosan, hogy kitől kell megkérdezni: „Na te mennyi fizetést kaptál az elmúlt hónapban?” Akkor ő bemondta, hogy ennyit, a másik bemondta, hogy annyit, de ez körülbelül 10-12 ember volt és akkor kész. Mi csillések, mi nem emlékszem rá, hogy fizetést kaptunk volna.

Az éhezés, az egy borzasztó dolog. Ha azt mondja az ember, hogy nyakig eszem magamat, akkor én azt a szó szoros értelmében tudom mondani, mert... Elmentünk a konyhára önként mosogatni, hogy kapjunk egy kis lábaska levest. És azt megettük és annyit ettünk, hogy ha leültünk, ez egy gusztustalan dolog, de azért elmondom, hogy amikor leültünk, az utolsó az már a szájunkban volt. Undorító dolog, de ez volt. így történt. Nemcsak velem, mással is. Voltak szabadnapok is. Nyáron szabadnapon általában ötből négyszer a kolhozba vittek bennünket krumplit szedni, meg miegye317