Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)
II. Interjúk és írásos emlékek - Nigrényi Erzsébet
beket, aminek akkor örültünk, mert akkor lopkodtunk egy kis krumplit magunknak. Télen aztán, akkor a szabadnapokon havat lapátoltunk. Mert ugye ott azért méteres hó is volt. Úgyhogy ez volt még, ami nagyon nehéz volt. A lágerban általában tisztaságot követeltek. Minden két hétben nagytakarítást csináltunk. Ez klórozásból, meg súrolásból állt, de annyi poloska volt, hogy kiirthatatlan volt. A poloskának van egy olyan jó tulajdonsága, hogy éjszaka jön és a sötét részeket szereti. Én az unokanővéremmel aludtam egy ágyban. Őt jobban szerették. Ha egymás mellett aludtunk, akkor őt ették a poloskák, engem nem. De, ha egyedül voltam, hát akkor sajnos engem is ettek. A tetűnek olyan fajtája nincs, amit ott ne kaptunk volna. Ruhatetűt, fejtetűt, lapostetűt, tehát ami tetűfajta van, abból ott minden volt. Volt egy fertőtlenítő, ahol a ruhatetűt forró kemencébe rakással irtották. A fejtetűt, azt azzal a kerazinnal, amivel a bányászlámpák voltak megtöltve, azzal irtottuk. A nagybátyám, aki katonaviselt ember volt, amikor elmentünk, akkor hozott nekünk a gyógyszertárból huszárzsírt, ennek nevezték. Azt mondta, hogy ez a tetűnek nagyon jó irtószere. Mindannyian kaptunk ilyet. Jó volt, hasznos volt, csak elfogyott. Azért tisztán tartottuk magunkat. Volt, amikor bementünk (a lágerba), nem volt víz. Akkor egy vödör vízben négyen-öten megmosakodtunk. Éppen egy kicsit, hogy le tudjunk feküdni. Azért egy bányában igen piszkos és koszos lesz az ember. Nagyon sokszor cseréltük el a kenyerünket szappanért, hogy ki tudjuk mosni a ruhákat. Nagyon sok olyan férfi volt velünk, akik annyira dohányosak voltak, hogy a szappanjukat elcserélték, vagy a kenyerüket elcserélték mahorkára, hogy cigarettázni tudjanak. Ezekből bizony elég sokan ott maradtak. De nők is pusztultak el úgy, hogy... Nem tudnám megmondani, hogy mennyi volt a mezőberényi halottak száma. Még egy dolog, nem tudom, hogy... talán... hát mondom. Ha benne vagyunk, akkor mondom. Fiatalok lévén, igen nagy gond volt abban az időben a menstruáció. Csodálatos valami volt ez. Ahogy oda kiérkeztünk, egyetlen- egyszer sem volt problémánk. Most, azóta én már újságokból olvastam, hogy nyilatkoztak, hogy injekciót adtak, hogy ne legyen. Ezt én nem mondanám, mert kaptunk injekciót egy évben egyszer, lehet, hogy ez az volt, de mi úgy tudtuk, hogy tífusz elleni védőoltást kaptunk. Nem tudom, jó volt-e, hogy ez így volt. Vittek bennünket elég sűrűn orvosi vizsgálatra. Hogyha valaki terhes lett, ha akarja, megszakították a terhességet. Azért voltak lehetőségek. Aki olyan volt, az azért talált magának ott is, oroszok között, barátot. De ezt nem erőszakkal csinálták. A mi lágerunkban született egy gyerek. Nagyon rendesen viselkedtek vele. Az anyával szemben is, kapott egy külön szobát, a gyerekkel sokat játszottak az oroszok. Azzal szórakoztak, hogy oda bejártak játszani. Még 318
