Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)
II. Interjúk és írásos emlékek - Czövek István
ott találkozott az ember, de máskülönben mi nem nagyon beszélgettünk velük, mert minket csak egy őr kísért. A legtöbbet mi csak ezeket a büntetetteket láttuk, ezekkel találkoztunk. Amikor mi bementünk a munkahelyre, azok már be voltak sorakoztatva és azok már mentek vissza a táborba. Körülbelül vagy tízezren voltak azon a területen. Internáltaknak mondták őket. A németek voltak körülbelül tizenkétezren, és mi voltunk magyarok kétezerötszázan akkor. Ahogy összehoztak bennünket oda a táborba, hogy jövünk haza, a kétezerötszáznak a felére csökkentünk. Olyan sokan megbetegedtek, meg el is mentek haza. Akik OK-sok voltak. Orvosi Kezelés alattiakat mondták így, azokat elvitték följavító táborokba és amikor följavították őket, újból visszahozták őket dolgozni. Aki megint csákányt kapott, megint csak néhány hónapig tudott dolgozni, akkor megint lerongyolódott. Ilyen körforgású volt ez. És így mindig fogytunk mi magyarok ottan. Kevesebben és kevesebben lettünk. A végén a betegtranszport előbb eljött haza, azok körülbelül hatszázan voltak és mi még ezerötszázan egyszerre. Látta ott a temetőt? Az a temető olyan volt, hogy nem lehetett ott ásni semmit se. Csupa kő meg kavics volt. A halottakat kivitték oda a hegyekbe, rárakták a köveket és a többit a sakálok elintézték... Nem tudom, hogy hova vitték a halottakat. Nem tudom, mert nem vettem részt ilyen temetésen, mert a halottakat elvitték. Hogyan töltötték a szabadidőt? Meg volt engedve a futball. Én például futballoztam a táborcsapatban. Volt, aki sakkozott, zenélt. Voltak ottan mesterek, akik megcsinálták ezeket a vonós szerszámokat. Csellót csináltak, hegedűt. Voltak ott hangszerkészítők is. A lágerban minden van ám. Mindenféle mester. Úgyhogy fantasztikus dolgokat csináltak ott. Amikor kikerültünk Oroszországba, kalapácsot kellett csinálni, hogy csinálhassunk kalapácsot. Nem volt semmi, amikor odakerültünk. Három hónapig só nélkül kosztoltunk. Nem volt só. Búzát, burizst ettünk. Korpából főztek levest. Ilyen „finom” eledelek voltak. Ezek voltak ugye a takarmánykáposzta, a hús, kukac volt benne. A szárított kecskehúst kaptuk néha-néha. Ez nagyon ritka eset volt. Cukrot, azt kaptunk rendesen, dohányt is. Cigarettát nem kaptunk, inkább dohányt adtak. Nagyon jó dohányuk volt. Krumpli, bab, ilyesmi? Hát az is volt. Amikor babot főztek, akkor, amikor az ember talált egy babhéjat, akkor kiabált, hogy hurrá, gyerekek, bab van! Babszemet, azt már nem nagyon lehetett találni, csak bürkéjét. Sokszor, amikor az emberek nagyon éhesek voltak, akkor úgy képzelték el, hogy soha nem mennek haza. Akkor, amikor befutott egy kis kaja, amikor jóllaktunk, akkor már 293
