Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)
II. Interjúk és írásos emlékek - Czövek István
mindjárt megalkuvó az ember. Majd csak egyszer hazamegyünk. Amikor éhes, akkor el van keseredve. Aki nem próbálta ki ezt, hogy milyen az éhség, az nem nagyon tudja. Maguknál csak férfiak voltak? Csak férfiak. Még a kórházakban sem voltak nők. Ott is mindenütt férfiak voltak, az ápolók is. Én szerettem futballozni és akkor ott futballoztam. Volt teniszpálya is. Volt energiájuk? Volt. Fiatalok voltunk. Huszonnégy éves voltam. A legszebb éveimet ott töltöttem el. Huszonegy éves koromban bevonultam és huszonnyolc elmúltam, amikor hazajöttem. A legszebb éveimet ott töltöttem el. Milyen események voltak, amik megmaradtak magában? Milyen érdekesebb szituációk adódtak? Amikor odahozták hozzánk a katonatiszteket, addig egy főtörzsőrmester volt a táborparancsnokunk, magyar részről. Mert megvolt a magyar részről is és a román részről is a táborparancsnok. Egy év múlva befutott hozzánk egy szerelvény katonatisztekkel. Elég sokan voltak. Nem tudom pontosan megmondani, de elég sok katonatiszt volt. És akkor odakerült hozzánk egy vezérkari kapitány. K. volt a neve. Sokac származású. Vezérkari százados? Vezérkari százados. Az lett mindjárt a táborparancsnok. Mert az olyan okos ember volt, hogy talán három vagy négy hónapig volt ottan, amikor már az orosz újságot nekünk magyarul olvasta föl. Meg a grúz újságot. Ha valakivel egyszer találkozott és megmondta neki a nevét, akkor az többet nem felejtette el. Az nevén szólított mindenkit. Hiába voltunk annyian a táborban. Fantasztikus koponyájú ember volt. Az oroszok is úgy köszöntek neki messziről már. Elismerték. Fantasztikus tudású volt. Nem is volt nagy ember. Hasonló, mint a Kabos. Kicsit talán magasabb volt. Vékony dongájú. Mi lett a sorsa? Állítólag hazajött. A katonatiszteknek azért jó volt, mert a rangjuk is megvolt nekik, őket egyáltalán nem küldték munkára, külön konyhájuk volt nekik. Teljesen különálló. Nem kellett menni munkára, külön tiszti konyha volt. Fantasztikus kosztot kaptak, nem úgy, mint mi. Azoknak finom koszt volt. Mi láttuk, hogy milyen nagy egyenlőség van abban a szocializmusban. Mi láttuk, közlegények. És akkor meg is mondtuk azoknak az oroszoknak ottan, azok azt mondták nekünk, hogy nem kényszer a kommunizmus, akinek nem tetszik, az ne fogadja el. Ne legyen kommunista állam. Ne legyen, próbálja meg, ugye? Amikor megszállás van, próbálja meg. Azt jelenti, hogy nem kivétel, de azért mégis kivétel. És ez így volt. Tulajdonképpen mindig az a pór nép, mindig az fizet rá a legjobban, mert azt csak, 294
