Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)
II. Interjúk és írásos emlékek - Czövek István
Akik pedig Baranyában vannak, ezek a sokacok. Mohács környékén, meg minálunk. Azt mondták, nem vagyunk jugoszlávok, miránk kopácsiakra mondták, hogy nem vagyunk jugoszlávok. Volt ottan egy adai kollégám, Adáról, Szabadka mellől, és az is ott maradt. Ő kitartott továbbra is, hogy jugoszláv, amikor mi hazajöttünk, neki továbbra is ott kellett maradni. Amikor a jugoszlávok elmentek haza, akkor én azt mondtam, hogy én nem vagyok jugoszláv, hanem magyar vagyok. Magyar katona voltam és én magyar vagyok. A továbbiakban Oroszországban nem jugoszlávként, hanem magyarként szerepeltem, és így szépen hazajöttem. Igen, de mégiscsak jugoszlávként jött haza! Amikor már Máramarosra érkeztem, akkor mondtam, hogy jugoszláv vagyok. így lett megjátszva. Akkor aztán nem engedtek be bennünket Magyarországra (Debrecenbe), csak azokat, akiknek volt valamilyen hozzátartozója, hogy ne az államnak a terhére legyenek. Már akkor annyian voltak Debrecenben, ilyen jugoszlávok, akiknek nem volt hozzátartozójuk, hogy nem akarták jobban megterhelni ezt a..., mert tulajdonképpen a magyaroknak kellett kosztolni bennünket. Abban a debreceni nagy katonakaszámyában. Milyen kapcsolatuk volt a helyi lakossággal? Ott kint? Hát mi nem nagyon kommunikáltunk ezekkel a helybeli lakosokkal. Tulajdonképpen mihket őr kísért. Ha a munkahely három kilométeren túl volt, akkor kötelesek voltak autót előállítani. Autóval vittek bennünket a munkahelyre és autóval hoztak is haza. Kapcsolatunk nem nagyon volt, csak annyi, hogy amikor odaérkeztünk, akkor azok a büntetett oroszok, azok dolgoztak nappal, mi meg éjjel dolgoztunk. Mert azokat nem merték éjjel dolgoztatni, megszöktek volna onnan. Tizennyolc hónapig mindig éjszaka dolgoztunk. Állandóan éjszakások voltunk. Nagyon jó volt azért, mert nagyon meleg volt azon a vidéken és sokkal jobb volt éjjel dolgozni, mint nappal. Negyvenkét fok volt árnyékban. És akkor még a kovácstűz mellett dolgozni a légkalapáccsal. Sokkal jobb volt éjjel. Milyennek látták a grúzokat? Hogyan éltek azok? Nem nagyon láttuk mi őket. Úgy láttuk, hogy ha vasárnap néha találkoztunk, vagy a tábor előtt elmentek, vagy mit tudom én... Legelőször, amikor építettük ezeket a gyárakat, a gyárak alapja ki lett ásva, de velük egy időben mindjárt a lakótelep is épült. Ámikor készen lettek a gyárak, készen lettek a lakótelepek is, és azokat mindjárt benépesítették. Úgyhogy mindjárt jöttek a gyári munkások. Amikor mi még ott voltunk, azok a gyárak már mind dolgoztak. Civil munkások voltak. És azokat láttuk tulajdonképpen, mert köztük kellett már járni a munkahelyre. Teherautóval is vittek bennünket, 292
