Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)
I. „Jóvátételi közmunkán" a Szovjetunióban - Létszámok és arányok
Létszámok és arányok Az egyik legnehezebben megválaszolható kérdés a jóvátételi közmunkára elvittek számának megállapítása. A feladat elvégzésére háromféle iratanyag is kínálkozik, gyakorlati használhatóságuk azonban meglehetősen bizonytalan és egyik sem fogja át az érintettek teljes körét. A legkézenfekvőbb az elszállításkor készített névsorok figyelembevétele lenne, de nem mindenütt állnak rendelkezésre. Még Békés megyében sem teljes, pedig ott, mint láttuk, a közigazgatás viszonylag körültekintő munkát végzett. Sokkal átfogóbb a külügyminisztérium által 1945 márciusában, áprilisában elrendelt adatgyűjtés eredménye, de ez sem tekinthető teljes körűnek. Egyrészt azért, mert csak a politikai szempontból megbízhatókat íratták össze és a megyék erre sem egyformán reagáltak, másrészt azok sem mindannyian kerültek fel ezekre a listákra, akiknek jogszerűen is ott lett volna a helyük. A hatóságok egyszerűen nem tudtak róluk, mert a hozzátartozók, talán félelemből, nem jelentették be őket. A szovjet hatóságok pedig általában nem készítettek jegyzéket a falvakban, legföljebb a gyűjtőhelyeken. Az átvételről igazolást sem adtak. A harmadik féle adatsort a hazajövőkről készített nyilvántartások adják, de gondot jelentenek az elhaltak, róluk ugyanis nem készítettek nyilvántartást. Másrészt a hazajövetel sem volt egységes. A többség ugyan a Debreceni Hadifogoly Átvevő Bizottságra érkezett, de nagyon sok német nemzetiségűt még szovjet területen, vagy a romániai táborokban Németországba irányítottak. Fokozza a pontatlanságot, hogy közülük számosán Magyarországra visszaszöktek. Innen vagy kitelepítették őket, vagy jelenleg is itt vannak, de a visszatértek nyilvántartásában nem szerepelnek. További gond, hogy a bizottság felállítása előtt is érkeztek haza betegszállítmányok, amelyeknek létszámát megközelítőleg sem ismerjük. Fokozza a nehézséget, hogy a munkatáborok megszűnte után sem kaptunk a Szovjetuniótól adatokat, bár azokat a Külügyminisztérium igyekezett beszerezni. A fentiek alapján a már összegyűjtött létszámadatokat nem szabad szó szerint venni, adatainknál ugyanis jóval többen vettek részt a jóvátételi közmunkában. A forgalomban lévő összesített adatok egyikéhez Zielbauer György a külügyminiszteri adatgyűjtés feldolgozásával jutott. Szerinte 39 044 személy felkutatását és hazaszállítását kezdeményezték. Közzétesz egy a Honvédelmi Minisztériumtól származó adatsort is, amelyben az 1946.. augusztus 1. és 1949 január közötti időszakban 26 232 civil férfit és 7090 civil nőt említ. Hozzájuk számítandónak véli a 6965 levente egy részét is.42 Korom Mihály ugyanakkor egyedül csak az ország keleti feléből elszállítot27
