Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)
II. Interjúk és írásos emlékek - Nagy Rózsa
balhási urániumfinomító gyárat építette akkor. Mert a lágerhez közel volt, talán harminc kilométerre egy uránbánya. A mi lágerünkből jártak oda férfiak a bányába dolgozni. Az építkezésen legtöbbet a nők voltak. Nappal a férfiak, éjjel a nők. És itt építettük ezt a rettenetes nagy gyárat és ennek a gyárnak a fundamentumát csináltuk a kőben, mert olyan kőzetes volt ott a talaj. Ott fejtettük a követ. Hát ugye az a nagy por, a robbantás... nem tudom, hogy hogyan alakult, csak tele lett a nyakam keléssel. Annyira fájt este a nyakam, hogy alig tudtam... és akkor talicskázni kellett. A fundamentumból kellett kitalicskázni a követ, föl a dombra és hát nem bírtam, annyira fájt a nyakam, és a brigádvezetőnő üvöltött velem... Hát szóval rettenetes volt. De én akkor már nem szóltam semmit, mert nagyon fájt a nyakam és hát csak tűrtem. Nagyon meg volt dagadva. A láger területén volt a rendelő. Elmentem az orvoshoz és persze mindjárt raktak rá valamit és azt mondták, hogy nem kell menni dolgozni. Nagyon örültem. Annyira örültem neki, hogy én most úgy kiszúrok evvel a brigádvezetőnővel. Nem mondom meg, hogy nem megyek dolgozni, és a brigádvezetőnő hogy fog majd mérgelődni, hogy én nem leszek ott, amikor olvassák (a nevemet). Szóval érti ezt a személyes bosszút... Énvelem ez hogy üvöltözött, meg hogy dolgoztatott és én most vissza fogom neki azt így adni. Sikerült is, mert amikor olvasták a nevemet, nem voltam ott. Hazajöttek másnap reggel, kiabált, miért nem mondtad meg, de utána mintha elvágták volna. Annak a nőnek köszönhetek mindent. Annak a nőnek. Hát akkor már megsajnált, meg hát gondolom, így kezdte mindenkivel. Egy csodálatos brigád volt. Nem ám egy „Strafmann”, ez csak a kezdet. Valahol megnyomta egy kicsit a munkát, minden munkahely kezdetén és utána a többiekből élt ez a brigád. Szóval ez egy olyan okos nő volt, hogy ez mindenből tudott %-ot csinálni. Nem dolgozta magát agyon a brigád. Most mondom így, mert én tapasztaltam. Mindenüvé olyan helyre ment. ahol előtte már dolgozott valaki, aki már félig elvégezte a munkát és akkor ő jött. Szóval ez egy kimondottan jó brigád volt. Jó volt az élelmezése, sok volt a %-a és amit kért, őneki mindent megadtak. Nagyon művelt nő volt. O is el volt ítélve 15 évre. Állítólag kémkedett valakinek. Ebben a brigádban maradtam, nagyon szerettem ott lenni. Akkor ő mondta, hogy tanuljak ími- olvasni oroszul. Lehetett menni este, ha hazajöttünk, vagy vasárnap, ha szünet volt, lehetett menni és volt, aki tanította az írást. Hát akkor én is... úgyhogy írni tudtam és beszélni tudtam. Kilenc év az elég idő volt rá, hogy megtanuljak. Egyszer aztán jött egy parancs és őt elhelyezték. Előtte a gyámál, ahol dolgoztunk, ahol építettük azt a gyárat, szerszámos raktár volt és ő, az ő brigádja vezette azokat a dolgokat, amik előnyösebbek voltak. És hát akkor engem betett abba a szerszámos raktárba. Persze azért, hogy összejátsszunk. Amit tudtunk, eladtunk belőle. Cserébe rosszat kért. 273
