Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)
II. Interjúk és írásos emlékek - Harton Pál
HARTON PÁL (1922) Bácsalmás. Német anyanyelvű földműves. SS alakulatától 1944 őszén megszökött és otthon bujkált. Bányamunkás a Donyec- medencében, majd betegszállítmánnyal hazajött. Felvétel: Backnang (NSZK), 1989 Otthon bujkáltam és egyszer csak jön egy idősebb bunyevác ember, aki egy német kocsmában pincéreskedett. Amikor az oroszok bejöttek, tudjuk azt is, hogy akkor voltak a rácok, a szerbek Almáson (Bácsalmáson) a legnagyobb urak, a mi német egyenruhánkat vitték el és ebbe öltöztek, hogy (ők) bácsalmási partizánok. Német uniformisban. Avval a különbséggel, hogy vörös csillagot hordtak a sapkájukon. Tehát egyik éjjel bekopogtak... Dátum szerint, ha meg tudná mondani? 1945. január 3-án. M. bácsi volt a neve és azt mondja: „Hát te Pali, mit csinálsz itt?” Hát itt vagyok ezen a kis tanyán! Vele volt egy idegen partizán. Tehát a községbeli partizánnak az volt a feladata, hogy kinézze a német házakat és ott kutasson fiatalok után. Férfiak 17—45-ig, nők 18-35 éves korig mentek az állítólagos 14 napi munkára. A 14 napra kellett kosztot meg meleg ruházatot is vinni. Mit mondtak, hová kell menni? Munkára. Nem mondták meg, hogy hová? Erre jobb volt nem kérdezni. Bejött és azt mondta: „Jogunkban volna téged mindjárt elvinni, de mivel, hogy ismerlek, ne csinálj marhaságot, gyere be holnap az elemi iskolába és ott jelentkezz!” Azt mondja: „Ha nem jössz be, akkor apádat visszük!” Apám akkor 46 éves volt. Tehát neki már nem volt kötelező. És én mondtam: „Ide figyelj M. bácsi! Nincs most se kenyerem itten, se szalonnám 14 napra!” „Tudom - azt mondja -, menj be anyádhoz és csomagolj és gyere az iskolába!” így is csináltam, mint becsületes német ember, amit megígér, azt meg is csinálja. Be is mentem reggel az iskolába, volt egy egész kenyér, meg egy jó darab szalonna, kolbász és hasonló 14 napra. Ez majd elég lesz és aztán bementem az iskolába. Ott találtam a többi haveromat is. Ott töltöttünk egy éjszakát és másnap reggel avval a hírrel lettünk fölébresztve, hogy Bácsalmáson keresztül ment egy szerelvény, szintén ilyen civilekkel, mint 248
