Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)
II. Interjúk és írásos emlékek - Harton Pál
mi voltunk. Ezek egy pár nappal előbb mentek el Bácsalmásról Bajára, ez volt az első transzport, mi voltunk a másodikak és utánunk kb... Január 6-án indultunk el Almásról Bajára. Elhagytam azt a fonalat, hogy reggel, amikor fölébredtünk avval a hírrel, hogy az első transzport Bajáról Szeged felé Almáson keresztül ment és itten dobtak ki a vagonból cédulákat, és akik ott dolgoztak, azok vették (föl). Rá volt írva: „Légy szíves add át anyámnak, vagy apámnak! ” így tudták, hogy azokban a zárt tehervagonokban valahová indulnak, de a vagonok úgy be voltak rendezve, hogy ez hosszabb utazás lesz. Ezt úgy akarom érteni, hogy volt középen elválasztva egy emeletes fekvőhely és az ajtó előtt volt kb. 20-25 cm-es luk, a szükség elvégzésére. Már láttuk, hogy itt valami baj van. De mindenesetre bementünk a csöndőr-laktanyába Baján és oda hoztak sok népet a Dunántúlról. Dombóvárról, Bátaszékró'l, Nagymányolcról, Kakasáról, Nagyszékelyről, Mucsiról, minden felőlről. Mire megtelt ez a kaszárnya, még egyszer jött ez a felhívás: „Aki betegnek érzi magátjelentkezzen!” „Aki másállapotos, az is jelentkezzen!” A másállapotosoknak csak három hónapon felül engedték meg, hogy hazamehessenek. Három hónap alattiakat vitték. Akinek pl. valami súlyosabb baja volt, vagy betegsége, ott volt egy orvos, aki ezt rögtön megállapította, hogy igen is, meg nem is, és azok mehettek vissza. Amikor kb. már 1600 személy ott volt a kaszárnyában, akkor fölállítottak egy szerelvényt és az orosz katonaság kíséretéban kimentünk a bajai állomásra. Ott történt a bevagonírozás. Minden vagonban 40 személyt raktak be, azután becsukták az ajtót, úgyhogy ott már mentség nem volt. Két hétre volt ennivalónk, és talán három hétig voltunk úton. Kiértünk Novidombasz(ba), Sztalinó környékére. Mi volt az útvonaluk? Az útvonalunk: Temesvár-Brassó-Fogsány - itt át lettünk rakva Jassi-Dnyepropetrovszk-Sztalinó. Három hétig voltunk úton, de ez is csak azért történt meg, mert napokig álltunk a nyílt vágányon, mert nem volt mozdony. Három hétig voltunk így úton, míg a lágerba megérkeztünk. Az a láger, hová mi megérkeztünk, német hadifoglyokkal volt tele, azt ürítették még az utolsó percekben ki, és minket raktak be. A kb. 1600 személy között 600 nő volt, akiket külön helyeztek el. A nők barakokkban, a férfiak emeletes kőházban lettek elhelyezve. Nem tartott sokáig és be lettünk osztva kint Oroszországban szénbányába, mert ott a szénbányavidék volt. Az egyik szénbányától a másikig alig volt (több a távolság) pár száz méternél. A szén, az a legjobb minőségű antracit-szén volt, aminek igen nagy hőfoka van. Nagy értéke volt annak 249
