Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)
II. Interjúk és írásos emlékek - Wirth Mihályné
őneki kellett most egyik lágerből gyalog átmenni (a másikba) miértünk. Az úton is mondtuk, mi lesz most? Ah! Nem, azt mondja, nem kell félni. „Nicsevo!” Hát lesz, ami lesz! Jöttünk a lágerba. Hát hol voltunk? Mondtam, hogy én a bátyámhoz akartam menni. Hát - mondta a tiszt - ő az édesanyját már mióta nem látta, ő nem mehet el és mi ilyen merészek vagyunk. Megszidott minket, hogy oda minden felügyelet nélkül átmentünk és azt is mondta, hogy ő felelős értünk és ki tudja, mi érhetett volna minket! Egy kicsit kimérgelődte magát. Na, azt mondta, tudjátok mit? Három napi fogda lesz! Három napig leszünk a fogdába. „Dvacaty gram hleba” és „dvacaty gram voda”. Húsz deka kenyeret kapunk és két deci vizet. „Davaj!” Azt mondta a katonának, hogy vigyen minket. Hát akkor az úton elkezdtünk sírdogálni. Akkor már egy idős bácsi volt velünk. Sírtunk egy darabig, amíg mentünk. „Ne, nem kell sími!” Bement a fogdába, volt ott egy vödör, nem volt szabad kimenni WC-re. Itt vannak a priccsek. Azt mondja (suttogva): „szpáty, szpáty”. „Aludjunk, aludjunk”. „Holnap reggel jövök! így csinálok, azt mondja, hozok nektek „piskit”. De ha valaki ezt megtudja, akkor ő lesz bezárva. Nem kell a vödörbe... majd reggel kienged minket WC-re.” Ilyen jószívű ember volt. Tényleg lefeküdtünk, sírtunk meg nevettünk is, most egy kicsit kipihenjük magunkat ezen a kemény priccsen. Hát tényleg! Másnap reggel: „Jaj, mondom, jön az öreg!” Kopogott. Kinyitotta az ajtót, mert be volt zárva. Na, na... piski... Gyorsan menjünk a WC-re, azt mondja. Mert most még nincs itt senki. Gyorsan mentünk a WC-be. Hát ilyen öreg, mit tudom én, milyen papírba be volt csomagolva mindenkinek két kukorica „piski”. Bezzeg jó volt az! Mi az a piski? Kukoricalisztből csinálták és olajban sütötték. Ezt mondják „piskinek”. Hát ez arany volt nekünk. Hogy ez milyen jó volt! Azt mondta, hogy ne „piánké”, ne sírjunk, holnap megint fog hozni. Úgy is volt. Másnap reggel megint jött. Azt mondta: „zaftra”. Korán jön, hogy ne legyen itt senki. És akkor, mert a legelső transzport már korán elment, és akkor csend volt ott. Akkor jött, kiengedett minket a WC-re és akkor megint: Itt a „piski”. Megint abba a csúnya papírba, de jó volt. Azt megettük. Este azt mondta az „officir”, este megint sorakozó volt, mindenkinek ki kellett menni a lágerből, hogy tudjuk-e, hogy hol vannak most már az oroszok, hogy a németek teljesen le vannak verve és hát ilyeneket előadott. Megszámoltak minket. Azt mondta: „Azt a két nőt is hozzátok ki, akik a fogdában vannak”. Na, azt mondta, itt van a kettő. Biztos a férfiak után szaladtak. Gondoltam, biztosan kellett ott egy férfi. De hát később már mindenféle előadódott. Na és azt mondta, mivel olyan jól dolgoztatok, nem kell visszamenni a fogdába, menjetek a helyetekre és aztán vagy este, vagy holnap reggel dolgozni menni! Na ez volt akkor az egész. 222
