Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)
II. Interjúk és írásos emlékek - A. Ádám
Mondja tovább az útvonalat! Jassiban voltunk, Ploestiban, ott volt a szőnyegbombázás, és arra vittek bennünket. Hát csak olykor ki volt szabad menni vízért, és akkor is olyan hideg volt, hogy az üvegnek a tetején bent volt ajég, mire visszamentünk a vonatba. Az őr kísért bennünket. Egyszer majdnem a vonat alá kerültem. Ha egy gödrei nem fog engem meg, és vissza nem ránt, akkor nekem végem van. Ezt most is tudom. De ezt nyilvántartom még mindig, ez volt az életmentőm. El lehet képzelni, ottan öten meghaltak, abban a lágerben, ahol én voltam, Gödréből. Abban a temetőben egy községből 35 ember van eltemetve, Hidas községből, és nekem van egy barátom Mecseknádasdról azt mondja, hogy nincs igazad, mert több van. Szomszéd község volt Hidas és Mecseknádasd, de én csak annyit állítok. Két láger volt. Hol volt az a láger, ahová megérkeztek? Kaukázusban. Milyen városban? Ez nem volt város, a város közel volt, Gfoznij olajvidék volt és Andreszki Ladina, ott volt az első láger és onnan kerültünk át Sztári Promiszkóba, ott még hat hónapig is nem volt kerítés körülöttünk. Miben laktak? Az volt egy jó láger, ahol laktunk. Miből volt? Téglából volt fölépítve. Andreszki Dalina az nem téglából volt, az inkább fából, meg deszka volt, és úgy volt bepucolva. Sztári Promiszkóban, hát mit mondjak, talán 18 kilométerre voltunk a várostól. És nagyon jó munkahelyem volt. Mit csináltak ott? Asztalosüzemben dolgoztam. Egyszer kerültem egy gyárba, ablakokat csináltunk, inkább ablakokat, ágyat nem, mert az vasból volt, a poloska nem fészkel oda bele. Akkor Andreszki Dalinából vittek oda (Sztári Promiszkóba) bennünket, és ott nem volt kerítés, de őr volt azért, hogy ne bántsanak bennünket. Ki? A lakosság? A lakosság ne bántson bennünket, azért volt az őr. És akkor volt egyszer, volt egy őrnagy, egy orosz őrnagy, mert csak magyar tisztek voltak, hát mi civilek voltunk, nem, hát mi nem... Intemierungbataillon volt a mienk és akkor egy szép napon le lett váltva az őrnagy és egy alezredes, orosz „podpolkovny ik” lett a tiszt helyette. Bennünket elengedtek haza. Nem volt semmi bajunk. Asztalosok voltunk hárman, szalatnaki az egyik, még most is ott lakik, a másik ki lett telepítve, a családot kitelepítették az alatt az idő alatt. A szakmában dolgoztunk, annyit kerestünk, mint az oroszok mellettünk. Pláne, hogyha géppel dolgoztunk, akkor jól kerestünk. És 191
