Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)
II. Interjúk és írásos emlékek - H. Éva
egyik lágerból a másikba... És akkor mondták, ők most adnak egy papírt és ezt le kell ülni, ezt a 18 napot, mert határátlépés (történt), de ha ez lejárt, akkor ők majd (garantálják), hogy hazafelé megyünk. Úgy is volt. Akkor Pidingbe mentünk, feketén átmentünk a határon. Ott ismét elkaptak. Salzburgban megint 18 napig be voltam zárva. Salzburgban voltak ezek a tisztek, nem Passauban. Amikor kijöttünk, akkor jött ez a tiszt és akkor jöttünk az állomásra, láttuk, hogy Becs felé megyünk. Két policaj jött velünk. Éjfél volt, amikor Becsbe értünk. Ott is fogdába kerültünk. Amikor bementünk, azt mondták: O, én már három éve itt vagyok, én már...! Annyit ült! Jaj! Mi lesz velünk? Két-három napig voltunk ott és mondták, hogy lányok, jön a Magyar Vöröskereszttől egy ember és kérdezi az embereket. Voltak kaposfőiek velünk és ezek jól tudtak magyarul. Azt mondta a Kati néninek, mi most megyünk. Kedd volt. Lementünk, összeszedte a papírjainkat. Megnézte. Na, azt mondja, lányok maguk hazamennek. Éppen augusztus 15-e volt, Mária nap, ültem és imádkoztam. Jött a főnök és azt mondja, R. Éva nevű jöjjön rögtön, mennek Magyarországra. Lementünk, valami 16-an voltunk, nyolc asszony és nyolc férfi. Egy vagon átjött a hegyeshalmi határőrségről és ott már vártak a rendőrök. Leszálltunk, az embereket vitték az állomásra. A férfiak kezét mindjárt összekötözték, és valahova, nem tudom hova, zárták. Bennünket, asszonyokat mindjárt a Vöröskereszthez és ott krumplilevest kaptunk. Komáromra vittek, ahol a zsidó láger volt. Ott három napig voltunk, onnan vittek Pestre, az intemálóba. Ott 12 napig voltunk. Onnan Pécsre, a rendőrségre. Amikor kiszálltunk Pécsett, volt ott egy nővér és kérdezte, maguk honnan jönnek? Hát, mondom, Oroszországból. Azt mondja, maguk hova valósiak? Mondom, véméndiek. Hát mi a neve? Nem tudtam, hogy miért kérdezi ez a nő! Gyorsan a vonathoz szaladt és kérdezte, hogy nincs-e valaki Véméndről. Ez és ez a két lány most jött Oroszországból és a pécsi rendőrségen vannak. Ott voltunk két napig. Volt ott egy fiatal gyerek is bezárva. Jött és mondta, az egyiknek az édesapja itt van. Na, de mit beszélsz, nem is tudják hol vagyok! De, az egyiknek az édesapja itt van! És hát akkor jött az ember és mondták, melyik az Éva? Mondom, már megint az irodába? Csak jöjjön, azt mondja. Kilépek, ott áll édesapám. Jaj, mondom, Apám! Hát él még? Hogy tudta meg, hogy itt vagyunk, ki mondta, hogy hazahoztak? Hozott ennivalót? Olyan éhes vagyok! Mindenfélét hoztam. Haza tudtok valahogy jönni? Mondom, idejöttem és innen is hazajövök! Senkinek ne adjanak semmit, én majd hazajövök. A rendőrségről elvittek az intemálóba. Ott sétáltak éppen az emberek és a nagypapámnak az unokatestvére is internálva volt. Mikor meglátott engemet, akkor gyorsan ment és hozott egy darab szalonnát meg egy darab 145
