Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)

II. Interjúk és írásos emlékek - Stang Mária

közeledve már nem zárták ránk az ajtót, s ha megállt a vonat, kiengedtek minket. Egyszer egy répatábla mellett állt meg a szerelvény, mindenki leugrált répát szedni. A vonat elindult, mindenki kiabált, az oroszok meg lőttek. Az egyik lánynak a kezét találta el, le kellett amputálni. A lányok énekeltek a vagonban, nagy volt az öröm. Éjjel érkeztünk meg Máramaros- szigetre. Ott fertőtlenítettek bennünket és adtak tiszta fehérneműt. Aztán ismét be a vagonba és most bezárták az ajtókat. Akkor ismét nagyon megijedtünk. Te jó Isten! Megint becsaptak minket?! Újra megállt a szerelvény és síri csend volt. De egyszercsak hallottuk messziről: „Záhony, magyar határ!” Azt az érzést nem lehet kifejezni! A lányok úgy elkezdtek énekelni, azt hittük szétmegy tőle a vagon. Lassan hajnalodon, s egyszercsak nyitogatták a vagonajtókat. Minden vagonba bedobtak egy nagy kerek kenyeret. Mindenki meg akarta fogni és megcsókolni. Végre, ezt is megértük, hogy itthon vagyunk és magyar kenyeret látunk. Összetörtük és mindenkinek jutott belőle egy falat, egy morzsa.

Itt nem történt semmi különös. Adtak még egy tányér krumplilevest és mentünk tovább.

Debrecenben kivagoníroztak és a laktanyába vittek minket. Rengetegen voltak már ott. Egy szobában kellett a csomagjainkat lerakni, majd az udvarra lemenni. Egy darabig vártunk, de nem jött senki, én és még két lány felmentünk a szobába, hogy a maradék kenyerünket megegyük. Közben az udvaron lévőket kihallgatták, hogy voltak-e volksbundok vagy sem. Akik lent maradtak, mindegyik volksbund volt, ezeket elkísérték egy másik helyiségbe. Amikor mi leérkeztünk az udvarra ismét, látjuk, hogy a többiek nincsenek ott. Kérdeztük a rendőrt, hol vannak. Mondta, hogy melyik teremben. Akkor mi is odamentünk. Csak amikor bent voltunk, tudtuk meg, hogy ezeket azért nem engedték szabadon, mert volksbundok voltak. Akkor szóltam a rendőrnek, hogy itt tévedés van, én nem voltam volksbund, engedjenek ki, de azt mondta, hogy majd kiderül, ő nem engedhet ki.

Mindenki nagyon sírt, mert azt hitték, hogy újból visszaviszik őket, mint ahogyan azt sokakkal meg is tették. Elkezdték a kihallgatást, énrám éjjel került sor. Megpróbáltak rászedni, hogy mondjam azt, hogy volksbund voltam. De miután ez nem sikerült nekik, elengedtek. Kaptam egy hadifogoly elbocsátó-levelet. Sőt orvosi szűrővizsgálaton is részt vettem.

Kaptunk egy vasúti jegyet, amely Debrecenből Nagynyárádig szólt. Ezzel a jeggyel utaztam haza, Budapesten keresztül. Igen, és kaptunk 20 Ft gyorssegélyt. Ahány állomáson megállt a vonat, mindenhol kaptunk egy tányér levest. Pesten találkoztam olyan babarciakkal, akiknek a szülei az Andrássy u. 60-ban voltak. Itt találkoztam össze a barátnőmmel és a férjével. Pécsre érkezve a János adott föl egy táviratot apámnak, hogy „Lánya és hat barátnője érkeznek a nyárádi állomásra”.

103