Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)

II. Interjúk és írásos emlékek - Stang Mária

Anyám kapta meg a táviratot, s kifutott a mezőre apámért, aki szántott.

Megérkeztünk a nagynyárádi állomásra. És minden úgy történt, ahogyan 1945 májusában, a kórházban láttam. Jött apám a szürke lóval és a féderes üléssel. Nem tudtam egy szót sem szólni, álltam mint egy szobor. Egy pillanat alatt újból láttam mindent, amit a kórházi ágyon. Apám mindent fölpakolt a kocsira, a többiek csomagját is, mi hárman felültünk, a többiek gyalog mentek a faluba. Az egész falu összecsődült, alig tudott apám a kocsival az udvarba behajtani.

Mit talált itthon?

Idegen falut találtam. „Kitelepítés”, „Internálás” ezek a szavak eddig ismeretlenek voltak számomra. Anyám magyarul beszélt, olyan furcsa volt. Hogy „pontozzák” a svábokat, valamilyen bizottság. De apám 14 pontot kapott, mert ő mindig jó barátja volt a faluban lakó zsidónak. Apám nem szólt semmit, de anyám csak mesélt és mesélt. Ma már tudom, hogy miért tette mindezt. Hogy átsegítsen a megérkezés, az újratalálkozás nagyon szép, de fájdalmas percein vagy mondhatnám óráin. Csak ültem a kocsin és hallgattam. Mire hazaértünk, olyan éhes voltam, - és előtte való napon apám disznót vágott. Mindent megettem volna. De péntek is volt azon a napon. Ez nálunk pedig mindig szigorú böjti nap volt. Végül anyám adott egy vagy két pogácsát, s csak azért nem többet, mert a vendégek mind megették.

Éleinte nagyon furcsa volt, hogy szabad vagyok, mindig féltem, mikor jön az őr, mindig hátranéztem, ha mentem a faluban. És sok ismeretlen, az új telepesek, akik az idő alatt költöztek a faluba, amíg én távol voltam. Nagyon megnehezítette a visszatérésemet. Hála Isten, egészségileg lassan rendbe jöttem, anyám nagyon vigyázott rám. Tavaszig, egész idő alatt pihentem. Akkor kezdtem dolgozni a babarci bölcsődébe, majd 1953-ban és 54-ben ismét nehézségek támadtak. Részben a svábokat bántották, részben a tsz. szervezés miatt el kellett jönnöm a szülőfalumból.

104