Füzes Miklós: Valami Magyarországon maradt - Etwas blieb daheim in Ungarn. A kitelepített magyarországi németek beilleszkedése Németországban - Eingliederung der vertriebenen Ungarndeutschen in Deutschland (Pécs, 1999)

III. Személyes átélés - A biztonságos anyagi egzisztencia megteremtése

Az építkezések végigkísérik Kari Wenes életútját is, ez azonban egybefonódik az üzemi beruházásokkal. Öt éven át egyedül dolgozott, 1966-ban felvett egy tanulót, 1967-ben egy alkalmazottat, 1968-ban kettőt. 1969-ben az üzemet meg kellett nagyobbítani. A lakóház 1957-ben készült el, 1970-ben egy kis üzem részére vásárolt telket, amin az épület 1972-ben készült el. 1982-ben Kari Wenes egy újabb telket vásárolt és az üzemet megnagyobbította. 1989-ben újabb növekedés következett. 1991-ben 75 munkatárssal dolgozott, specializált elektronikai termékeket állítottak elő. Josef Brasch a koreai háború idején fivéreivel kivándorolt Kanadába. Nem akartak katonák lenni. Kanadában ugyanis nem volt hadkötelezettség. Két évig favágóként dolgozott, majd Torontóban dolgozott nyolc évig, az utolsó időben üzemvezetőként. Időközben egy esti gimnáziumban leérettségizett. 1963-ban továbbtanulási szándékkal visszatért Németországba. Karlsruheban szerzett mérnöki diplomát, majd 1968-tól a Mercedes-Benz cégnél dolgozik felelős vezető beosztásban. A sindelfingeni gyár energiaellátásának a biztosítása nyugszik vállain. Amikor Ignaz Baumhakl egy kicsit már tudott németül, akkor elment a Kruppcéghez dolgozni. Közben kitanulta a villanyszerelő szakmát és e területen dolgozott tovább, mint alkalmazott. Balesetet szenvedett. Utána könnyebb munkát kapott. Lakáshoz nehezen jutottak ők is. Egy kis szobában laktak a szülők ötödmagukkal. Ignaz Baumhakl a lágerben lakott. Ott kapott sokadmagával együtt a bányától ellátást. 1955-ben kaptak a szülők egy kétszobás lakást, akkor már együtt éltek ismét. Miután Ignaz Baumhakl megnősült, a lakás újra kicsi lett, akkor vették azt a 15 szobás emeletes házat, amiben még 1986-ban is laktak. Az ára 15000 DM volt akkor, amikor a havi keresete 6-700 DM-et tett ki. A házon sokat dolgozott az egész család, amire végleg rendbe hozták. 1957-ben vette az első autót, addig motorkerékpárja volt. 1964-ben vette a másodikat, 1973-ban a harmadikat. 1986-ban az ötödik autónál, egy Ford-Taunusnál tartott. Az interjú készítésének idején munkanélküli segélyéből, és a baleseti járadékából élt. Arra rendezkedett be, hogy a nyugdíjazásáig visszalévő időt áthidalja. Ehhez segíti az évenkénti magyarországi huzamosabb nyaralás is. Mónika Fink és az időközben kőműves szakmát kitanult és alkalmazottként elhelyezkedett Franz Wida 1950-ben házasságot kötöttek. Lakásgondjuk megoldatlan volt. Először a férj szüleinél laktak, majd lakást kértek Ballingcn polgármesterétől. „Akkor azt mondta a polgármester: Ez a lakás nem két személyre van szabva. A gyerekünk még kisfiú volt. Arra azt mondta: Ez még csak egy fél személy. Aztán kaptunk egy szebbet, egy nagyobbat. Egy egész házat. A lakást, amit akkor kaptunk, abból is ki akartak rakni minket. A polgármester azt mondta, menjünk ki a lakásból. Akkor jött a ballingeni menekültügyi biztos és jól leteremtette. így ottmaradhattunk. 1951-ben Schombergbe költöztünk. Decemberben. Ki kellett jelentkezni a faluból, a másikban meg bejelentkezni. Amikor kijelentkezni mentünk, azt mondta a