Füzes Miklós: Valami Magyarországon maradt - Etwas blieb daheim in Ungarn. A kitelepített magyarországi németek beilleszkedése Németországban - Eingliederung der vertriebenen Ungarndeutschen in Deutschland (Pécs, 1999)

III. Személyes átélés - A biztonságos anyagi egzisztencia megteremtése

Gregor Hohmann közéleti tevékenysége is kibontakozott ezekután. A RaiffeisenBankban, a Volksbankban, a községtanácsban tevékenykedett. Kedvelt ember lett. A földrendezés újabb lehetőséget jelentett számára. "Akkor jött a földrendezés. Vettem földeket. 66-ban földkiosztás volt, a Landssiedlungtól kaptam 17 ha-t. De minden mást saját magam vettem. Utána építkeztem. Ezt a portát felvásárolta a Württembergsche Landssiedlung. Az egy állami intézmény, amelyik megpróbálta összeszedni azokat a földeket, amik másoknak már nem kellettek. Én egyike voltam azoknak, akik hajlandóak voltak földet átvenni. A régi tulajdonos portája akkor 127 000 DM-be került, de csak 8 ha volt a föld hozzá. Ezt a Landssiedlung finanszírozta. Nekem meg vissza kellett törlesztenem. Csak az előfinanszírozást adta az állam. De minden mást, a gépeket-20000 DM volt a fejlesztési kölcsön, abból tudtam gépeket venni. Vissza kellett ugyan fizetni, de mint indulótőke, nagyon jól jött. Különben sosem tudtam volna ezt elérni. De az állam érdekelve volt abban, hogy az emberek megműveljék a földeket. Aztán a földek ára 14-17 Pfennig volt négyzetméterenként. Ajándékba adták! így kezdődött, ezzel a 17 hektárral, amit a Landssiedlungtól kiosztottak nekem. A többit magam vettem, meg béreltem." A folyamatos pénzbevételt a tejgazdaság biztosította. Adósságra nem vettek semmit, tartozása sohasem volt. Gregor Hohmann a gazdaságot átadta a „Landwirtschaftmeister" képzettségű fiának, de továbbra is együtt dolgoznak. A gazdaság ezután sem specializálódott. „Több lábon áll," ez egyik sikerének a titka. A mezőgazdasági termeléssel megpróbálkozott Maria Walter családja is, de végleges megoldást ez számukra nem hozott. „1948-ban volt a pénzreform. Akkor kaptunk fejenként 40 márkát. Ez volt a kezdet." Amikor egy bombakárosult és barakkban lakó paraszt házat épített, az általa lakott barakklakást ők kapták meg. Tartozott hozzá egy kis kert is, melyben babot, burgonyát és egyéb zöldséget termeltek. Tartottak libákat és tyúkokat is. "Kötöttünk egy építkezési takarékossági szerződést és megvettük a telket. Először hátul húztunk fel egy kis épületet-amit istállónak terveztünk-, oda beköltöztünk, s időközben építettük az elülső házat. 1956-ban kitanultam a pedikűrös szakmát, és dolgoztam is benne. Azóta jól megy a sorom.'-jelentette ki Maria Walter. Az építési kölcsönhöz szükséges volt bizonyos összegű saját tőkével rendelkezni. A kölcsön azonban kamatmentes volt, emellett állami segítséget is igénybe lehetett venni. Johann Walter a Magyarországon tanult szakmájában helyezkedett el Stuttgartban az óragyárban. „Ott pontrendszer volt. Aki pontosan és jól dolgozott, az minden negyedévben kapott egy órát. Azt be lehetett cserélni élelmiszerre. így valahogy a felszínen tudtunk maradni." Johann Walter úgy tapasztalta, hogy a szakmával rendelkezők sokkal jobb helyzetbe kerültek, mint az egykori földművesek. Egzisztenciájukat sokkal korábban is tudták újjáépíteni.