Füzes Miklós: Valami Magyarországon maradt - Etwas blieb daheim in Ungarn. A kitelepített magyarországi németek beilleszkedése Németországban - Eingliederung der vertriebenen Ungarndeutschen in Deutschland (Pécs, 1999)

II. Beilleszkedés Báden-Württembergben - Irreális hazatérési elképzelések

Irreális hazatérési elképzelések A honvággyal kűzködő kiűzött magyarországi németek túlnyomó része az egyre jobban elmélyülő „hidegháború" teremtette világpolitikai szakadékot figyelmen kívül hagyva, a visszatérés lehetőségét keresve polarizálódott, és ennek megfelelően különböző mozgalmaknak lett a híve. Számukra az tűnhetett a legfontosabbnak, hogy ezek programjában szerepeljen a hazatérés valamilyen formája. Az egyik legnagyobb körre kiterjedő tevékenységet a Hűséggel a Hazáért mozgalom Németországban történt tevékenysége volt 1946-tól kezdődően. A mozgalom elnöke 1949. január l-jén megjelentetett felhívásában (Hűség. 2. számú körlevél) a mozgalom célját, miután őseiknek a magyarság melletti kiállását méltatta, a következőkben határozta meg: „...Kiközösített egyének lettünk, csak a velünk sorsközösségben élő Magyar Emigránsok értenek velünk egyet. Arra kérem minden egyes sorstársamat, csatlakozzon a M.H.M.-hoz és azon keresztül a Magyar Szabadság Mozgalomhoz! Be kell kapcsolódnunk az Emigrációs Magyarság küzdelmébe, célunk: Hazánk felszabadítása és a hazatérés kivívása, nem pedig mint bűnbánó barát bélyegezve hontalanul csatangolni szanaszét a nagyvilágban...." A „Hűség" következő számában (3. számú körlevél, 1949. február 1.) egy addigi, a politikai zavarodottság és az otthonvesztés miatt bekövetkezett aléltságról számol be a mozgalom elnöke, amit a Válaszúton című cikkében foglaltak szerint a megvilágosodás követett. E szerint „...jövőnket nem köthetjük a német birodalomhoz, itt idegenek vagyunk és maradunk. Nem kereshetünk, de nem is találhatunk itt új hazát, hiszen sohasem vonzódtunk ide és akaratunk ellenére hozott ide a sors. (...) A győztes hatalmak által reánk kényszerített „neubürgerséget" (újpolgárságot) szívünk sohasem fogadta el, mi továbbra is a magyar anyaországhoz tartozóknak vallottuk magunkat. (...) Semmiféle hatalom nem írhatja elő számunkra, hogy a német birodalomhoz tartozóknak tekintsük magunkat, amikor nem akarunk itt maradni, hiszen ide csak kényszerből hoztak. Emberi jogunk van kinyilatkoztatni: magyar állampolgárok voltunk s azok is maradunk!" Nem a vagyonvesztés fáj-hangsúlyozza a mozgalom elnöke-mert az csak múlandó dolog, míg vele szemben a magyar érzés örök. A magyar nemzet nyugatra szakadt erőit, köztük természetesen a svábságot is, összefogásra szólítják fel 1949. június l-jén (8.számú körlevél). „Mi, akik még nem is olyan régen a Magyar Haza felségtestéhez tartoztunk, kell, hogy ezekben a történelmi pillanatokban még jobban átérezzük odatartozandóságunkat, illetve azt, hogy csakis oda tartozunk és csakis oda tudunk tartozni! Az olvasói levelekből itt az is kitűnik, hogy a svábság általuk képviselt része úgy látta, hogy az európai népek és népcsoportok újabb válaszúthoz érkeztek. A svábság kedvező megítélése szempontjából szükségesnek tartják a határozott állásfoglalást a magyar ügy, egyúttal a svábság ügye mellett. Lehetetlennek tartják azonban, hogy németségüket Németország