Füzes Miklós: Valami Magyarországon maradt - Etwas blieb daheim in Ungarn. A kitelepített magyarországi németek beilleszkedése Németországban - Eingliederung der vertriebenen Ungarndeutschen in Deutschland (Pécs, 1999)
II. Beilleszkedés Báden-Württembergben - A fogadtatás
keleti menekülteket befogadniuk. Szükségesnek tartaná azt is, hogy a menekültek elhelyezésénél a kerületi rendőrség, vagy a megszálló amerikai katonai hatóság közreműködjön. A munkaügyi hivatal az embereknek a mezőgazdaságba történő áramlását birtokokra történő letelepítésükkel gondolta megoldhatónak. Erre azonban nem volt megfelelő lakáslehetőség, sem pénz, így a menekült családoknak birtokokra történő letelepítése szóba sem jöhetett. Massenbachhausen polgármestere is csekély lehetőségről számolt be. A lakásügyi bizottság legfeljebb csak 30 szobát tud biztosítani a kiutalt 270 személy számára. Ha a nyugati területekről evakuáltak eltávoznának, akkor még felszabadulna néhány szoba. Barakkot, vagy valamilyen tömegszállást telek hiányában itt sem lehetne építeni. Végül is 39 személy elhelyezésére vállalkoztak. Berendezési tárgyakat, ágyneműt sem tudtak biztosítani. Olnshausenben a menekülteket január 22-én az iskolaépületben helyezték el, ahol főzni sem tudtak. Minden nap felkeresték az egyébként földmüveléssel foglalkozó polgármestert panaszaikkal, akit viszont egy korábbi ígérete arra kötelezett, hogy a magánlakásokba nem helyez el több menekültet. A menekültcsoportot úgy minősítette, mintha a bolsevizmus lett volna velük becipelve a faluba. Szerette volna elérni, hogy visszavigyék őket a lágerba. A menekültek viszont, amiért nem kaptak lakást, a polgármester közlése szerint a helyi lakossággal szemben brutálisan léptek fel. Ebben az ügyben a heilbronni munkaügyi hivatal is vizsgálatot tartott. Jelentése szerint az iskolában két család egyenként 8-8 fővel öt hónap óta szalmán fekszik. Egy másik család, 15 fővel egy szobában és egy konyhában lakik, amelyben azonban csak egy ágy van. A többiek a földön alszanak. A polgármesterrel ők sem mentek semmire. A helybeliekkel szembeni ellenállás Nordheimbe is bekövetkezett, ahol a fogadóba február 9-én egy 60 fős magyarországi német csoportot helyeztek el. A helybeliek arra kérték őket, hogy a kubikus munkában és az erdőkitermelésben legyenek segítségükre. A menekültek azt a választ adták, hogy mindaddig, amíg nincsen lakásuk, nem tudnak dolgozni. ígéretük volt ugyanis arra, hogy kapnak szállást. A polgármester szerint viszont a község más menekültekkel már megtelt. A helybeliek abba belementek, hogy számukra egy ideiglenes szállást építenek. Megegyezés nem jött létre, mire a magyarországi német csoport a munkát megtagadta. A polgármester a menekültügyi biztos közbenjárását kérte. Az ügy folytatását a lágerorvos helyszíni vizsgálata jelentette. Megállapította, hogy a mintegy 60-fős csoport legnagyobb része idős ember és gyerek, akik egy teremben vannak elhelyezve, amit a kiűzöttek eddig lakó-, étkező-, háló- és mosóhelyiségként használtak. Nem volt lehetőségük még arra sem, hogy csomagjaikat kipakolják, ruhájukat kimossák és levegőztessék. A polgármestertől két bográcsot kaptak, amit a szabadban helyeztek el, és ott főzték ételeiket. Már az előző héten közölték az orvossal, hogy a savanyú káposzta és más főzelékek a bográcsban a cinktől elszíneződtek.
