Füzes Miklós: Valami Magyarországon maradt - Etwas blieb daheim in Ungarn. A kitelepített magyarországi németek beilleszkedése Németországban - Eingliederung der vertriebenen Ungarndeutschen in Deutschland (Pécs, 1999)
II. Beilleszkedés Báden-Württembergben - A fogadtatás
A beérkezett panaszokból a heilbroni kerület menekültügyi biztosa azt a tanulságot szűrte le, hogy a kerület képtelen az előírt 20000 menekültet befogadni. A tartományi kormánynak azt javasolta, hogy a kerületre előírt kvótát szállítsák le 12000 főre. A menekültek áramlása a javaslat ellenére nem szűnt meg. Március 18-án a menekültügyi biztos arról számolt be a kerület közigazgatás vezetőjének, hogy az utolsó héten 1100 keleti menekült érkezett. Közülük 515 személy március 9-én a Schwäbisch-Gmündben lévő gyűjtő-lágerból. A transzport Csehszlovákiából, Romániából és Magyarországról érkezezettekből állt. Őket március 15-én a környék falvaiba irányították. Sokan közülük visszajöttek, mert nem kaptak helyet. Ezeket ismét visszairányították. Március 17-én egy újabb, 220 magyarországi németből álló transzport érkezett Schwabisch-Gmündből. Őket is a kerületben igyekeztek elhelyezni. A menekültügyi biztos véleménye szerint az elhelyezés nagyon nehezen és vontatottan megy, aminek elsősorban a polgármesterek az okai. Ahol a polgármester tevékeny, ott kevesebb a probléma-jelentette ki. A menekültügyi biztos március 18-án már avval is megelégedett volna, hogyha a keleti menekültek kontingensét a kormányzat 16-17000 főben állapította volna meg. Nem tudták megvalósítani a belügyminiszternek azt az 1947. január 8-án kelt rendeletét sem, mely szerint az ideiglenes elhelyezésű lágereket a hónap végéig meg kell szüntetni. Neckarweihingenben például január 27-én érkezett egy újabb, 22 főből álló menekültcsoport, az amúgy is nagyszámú menekültek mellé. A menekültek sem akartak magánlakásokba kerülni, mert azokat nem lehetett fűteni, kevés volt ugyanis a fűtőanyag. A legnagyobb erőfeszítés ellenére a most érkezetteket is tömegszálláson, az iskolában és a vendéglőben helyezték el. Ezek a helyiségek kicsik, és könynyen fűthetőek-állították. A magánszállásokon, a manzárdokban és a padlásszobákban viszont hideg volt. Hiányoztak a kályhák és a kályhacsövek is. A kerületi gyűlésen január 29-én elhangzottakat idézik, amikor arra utalnak, hogy a Ludwigsburgi kerületbe érkezett 34000 menekült részére mintegy 1000 kályhát és 650 tűzhelyet adnak át. A kerületnek tehát az optimális létszám kétszeresét kellett befogadnia, ami Neckarweihingenben is túlnépesedést eredményezett. A község azzal is érvelt, hogy minden szobára átlagban 1,54 személy jut, így több menekültet befogadni már nem tud. A Ludwigsburgi kerületben 1947. április 15-én még mindig tömegszállásokon 41 laktak a menekültek az alábbi településeken: Ludwigsburg König. Olga Kaszárnya 1688 Schiller-középiskola 452 Mathild Kaszárnya 151 Franck család 57 Aldingen A vendéglő nagytermében 10
