Füzes Miklós: Embervásár Európában. Hadifogoly magyarok a második világháborúban (Pécs, 1994)

Az átélés - - Nemes József

NEMES JÓZSEF (Déva, 1918) rádiótávírász. A visszacsatolt Észak-Erdéfyből, Kolozsvárról vonult be a pécsi ÍV Hadtesthez. Egységértek felbomlása és sikertelen szökési kísérlete után a németek szervezte magyar alakulathoz került, amelyben mint rádiós, a jugoszláv partizánoknak is dolgozott. Alakulata át is állt a partizánokhoz, őt azonban a németek elfogták. A hadbírósági tárgyalásnak a kapituláció vetett véget. Szabadon bocsátása után jutott el a partizánokhoz. Szovjet hadifogoly. l-clvétcl: Déva, 1991. Délről jöttek a bulgárok, az angolok, a franciák, és mi, a hülyék (nevetve), felülünk a vonatra, hogy keletre jöjjünk! Pontosan Mayerhofig, addig az állomásig jutottunk el, ahol minket bevagoníroztak, hogy a hadbírósághoz vigyenek. Olt éjjel 12-kor megállt a mozdonyvezető, és kijelentette, hogy lovább nem megy. Leszálltunk, nem volt más lehetőségünk. A Grazból jövő tejesasszonyoktól kérdeztük, hogy a falu merre van. /.../ A tejesasszonyok irányítónak minket, és visszakerültünk abba a faluba, ahol mint partizánok voltunk. Utoljára Eibiswaldban. Ott volt egy partizán alakulat, amelyben a mi embereinkből is sok volt. Rögtön adlak egy fehér szalagot, amelyre egy fekete U bclű volt rávarva (Ungarn). Kaptunk fegyvert, hátizsákol, kenvérzsákoi, csajkái. Szóval felszereltek, mint katonái. Másnap Gleinstedtenbe mentünk. Ott kutyaszoríté)ban voltak a német alakulatok. Elég nagv csoport lehetett, úgy 8-10 ezres. Nem volt, aki leszerelje őket. Oroszok nem voltak otl, a bulgárok elvonultak, és az angolok is északabbra mentek. A mi partizán alakulatunkat, körülbelül hétszázan voltunk, odaállították, szereljük le a német katonákat. Elvettük lőlük a legwereket, gúlába rakluk. Csomóba raktuk a kézigránátokat, a lőszert. Aztán a nemzetőrök, és főleg a volt orosz hadifoglyok terelték be őket a megépített lágerekbe. Dróthálóból voltak a lágerek. 9-én, körülbelül 1 1 órától 14-én 12 óráig szereltük le a németeket. Lehettünk akkor már partizánok mintegy kétezren. Nagy részük magyar volt, dc volt osztrák, szerb, sőt cseh is. Francia is, angol is. Az angolok nagyrésze vagy ejtőernyős, vagy pilóta volt, akit lelőttek. Minket betereltek egy másik lágerba. Három napig sült disznóhúst adtak, és kétszersült kenyerei. Szabad kijárásunk volt, nem záriák ránk a kaput. Akkor jött egy orosz, tábornok, aki öl nyelven beszéli. Egy zsidó ember voll. Öl nyelven elmondta, hogy minket partizánokat nagyra becsülnek, mi hozzájárultunk ahhoz, hogy a háborúi legalább három hónappal előbb nyerjék meg. Ezérl hálásak nekünk, és nem hagyják azt, hogy hazamenjünk Magyarországra vagy Romániába. Valószínűleg tudla, hogy