Füzes Miklós: Embervásár Európában. Hadifogoly magyarok a második világháborúban (Pécs, 1994)

Az átélés - - Dr. Kolta László

nél jobban megközelítette a négy méter magas szögesdrótot. Noha szökési szándékról szó sem lehetett, az őrtoronyból mégis leterítették fejlövéssel szegényt. Kétkedő lelkesedéssel fogadtuk június elején a hadifoglyok szórakoztatására (!)tőrekvő erőlködéseket. Amerikai utasításra egy tábori kultúrfelclős tüsténkedett: tábori újságot, istentiszteleteket és ismeretterjesztő előadásokat szervezett. Az előadások megtartására a magyar hadifoglyok közül többen szívesen vállalkoztak, hiszen volt közöttük költő, színész, újságíró, olimpiai bajnok, zenész, tanár, akadt egyiptológus, sok mérnök, gazdatiszt, jogász, stb. Június közepén hírek keringtek az átmenő tábor felszámolásáról. A reményteljes várakozást alátámasztották a névsorírások, az átcsoportosítások, egy-egy német hadifogoly-box kiürítése. Azt kissé furcsáltuk, hogy az amerikai tábori rendeszek ujjlenyomatokat is vettek mindnyájunkról (talán még ma is őrzik az anyagot az USA valamelyik bűnügyi vagy kémelhárító nyilvántartásának dokumentációi között). A volt hajmáskéri tüzériskola kissé megcsappant magja 1945. június 26-án a hazatérés reményében elhagyta a bad-kreutznaehi tábort, sok-sok gyötrelem és keserűség emlékével. A rekkenő déli hőségben a hét kilométerre lévő vasútállomásra vánszorogtunk. A forró aszfalt feltörte a lábamat. Leírhatatlan csalódás ért itt bennünket: a tehervonat mozdonya nyugati irányban állt. Ami ekkor történt velünk, arra senki sem számított. A hazatérés reménye összeomlott. Egy-egy fedett tehervagonban „csak" negyven főt helyeztek el - szokatlan kényelem! Három napi utazás után a Párizstól kb. 100 kilométerre délnyugati irányban fekvő Voves városba érkeztünk (a történelmi nevezetességű Chartres és Orleans között). A táborban „luxus elhelyezésben részesültünk: két és fél hónapi „ridegtartás után negyven fős sátorokba költöztünk, ahol száraz (!) volt a föld. Az harmadrangú kérdés, hogy nincs berendezés. A lényeg: nem fog verni bennünket az eső, a tűző napsugár elől árnyékba menekülhetünk, és a száraz földön is elnyúlhatunk. A gyengeség és a szokatlan, páradús óceáni levegő miatt egész nap feküdtünk. A bennünk érlelődő gyanú 1945. július 3-án 17 é)rakor valóra vált: az amerikai őrséget francia katonák váltották fel. A keringő hírek szerint a német kapituláció után az USA kb. egymillió hadifogollyal rendelkezett, közöttük voltak magyarok is. Az Egyesült Államoknak erre a munkaerőre nem volt szüksége, nem lévén újjáépítési feladatai. Ez az embertömeg csak tehertétel a számára. Szövetségese, Franciaország viszont sok dúlást szenvedett, hiszen az ország kétszer - 1940-ben és 1944-ben - súlyos harcok színterévé vált, és a négy éves német megszállás kizsigerelte a lakosságot. Az USA a hadifogoly-tömeget nagylelkűen a szövetségesének aján-