Füzes Miklós: Embervásár Európában. Hadifogoly magyarok a második világháborúban (Pécs, 1994)

Az átélés - - Stefán Miklós

szeptemberében lettünk bevagonírozva. Háromszázötvenen jöttünk haza. A lisztjeinket nem engedtek akkor cl. Ők nem voltak sokan, talán harminc lő volt. Ez alatt az idő alatt mindenkit többször megvizsgáltak, be van e jelölve a vércsoportja. Ezeket kiemelték. Nem engedték őkcl haza. Az első láger, amiről meséltem, úgy is lehel mondani, hogy embertelen láger volt. Utána bekerültünk Kemerovóba. A városban volt a munkahely, a város szélén pedig a láger. Minden nap a városon keresztül kellett menni a folyóhoz, az Oh folyónak egyik ágához. Tonnák mondják. Hát az egy olyan „ág", mint nálunk a Duna. Talán még szélesebb is. A tajgából kitermelt la lejölt a folyón, amit úgy zárlak el, hogy a fa a rakodóhelyhez érjen. Az oroszok a lát a felvonóhoz irányítónak, olt olyan karmok, mint amilyenek az elevátornál vannak, belekapaszkodtak és így kerültek a szalagra. Olt is oroszok álllak. Olyan katonák, akik Európából kerültek vissza, de nem haza, hanem Szibériába. Mi foglyok a szelektált rönköket, ötöt-hatot drótkötéllel összekötve, egy hatalmas depóra húzattuk. A gépel egy orosz kezelte. Ili dolgoztam ebben a lágerben. Ács lettem. Eleinte bent a városban mind a hárman egy épületen dolgoztunk. A kél kollégám a kőművesek melleit. Meg is sebesültem. Egy rönk ráesett a karomra. Harmadoszlályúakkal rakodtuk a Iái, és megcsúszott, mert deres volt az utánfutó. Erős akartam lenni és visszatartani, de nem bírtam, és így a bal karom alul maradt. A másik oldalon a tisztek rakodlak, ők emelték le a rönköt. így kerültem be a lágerkórházha. Ott kalonaorvosok voltak, de nem magyarok. Volt egy cseh, beszélt németül, és voll kél vag}' három német orvos. A kemerovói lágerban csak egy barakkunk volt, dc cz sem volt tele, mert több ember kint voll a bányában és az. erdőben. Románok is voltak az. alsó szélén. Voll két lengyel barakk, a többiek németek voltak. Volt egy női barakk is. Amikor a kórházból kikerültem, én lettem a barakknak a felelőse. A tisztaságéri feleltem, és én voltam egy magyar zászlós mellen a kaja-felelős is. 120-an, a ősziekkel együtt 140-en lehettünk. Én vezettem minden brigádot - nyolc-t íz-t izénket lő főből álllak a brigádok - az ablakhoz kajáért. A konyhát és a pékségei, mert az is volt, a németek vezették. A lágerparancsnok német voll. A barakkparancsnok pedig minden fajta, amilyen népek olt voliak. Nálunk egy zászlós voll a parancsnok. Nagyon sok embernek jól leltem, mert a nyelvtudás volt a lényeg. Minden nap jelentenem egy vagy kél brigád későbbi érkezését, de ezek már ott voliak az első vacsoránál, de egy fél órára rá nem röstellem egy vagy két brigáddal mégegyszer az ablakhoz menni. Persze ezt is úgy lehelelt megoldani, hogy a gyerekek hozlak mahorkál meg egyebekéi, és akkor a konyhafőnők meg a pékmester meg a többiek kaplak belőle. Úgy,