Füzes Miklós: Embervásár Európában. Hadifogoly magyarok a második világháborúban (Pécs, 1994)

Az átélés - - Dr. Breuer Pál

volt, akkor utána Hamburgban kirakták a partra. Kifizettek a három évi inasidői, és még valamennyit adtak neki, ha leteszi a mestervizsgát, legyen egy műhelye. Ez az ember Berlinbe költözött, elvett egy német nőt. Thaiföld, a regi Sziám az utolsó percig japán és német barát állam volt. A német összeomlás pillanatában is létezett a thaiföldi követség. Hát az öreg thaiföldi, akinek a félvér gyerekei a német hadseregben harcoltak, fél az oroszoktól, fölmegy a thaiföldi követségre. Ott az orosz politikai liszt megkérdi, hogy ki kicsoda. Nagykövet, követségi tisztviselő, stb. Maga ki? En thaiföldi születésű vagyok. Maga nem német? Nem kérem, én thaiföldi vagyok. Na akkor maga is megy velük. Kimennek Moszkvába. Elég kényelmes körülmények között. Szinte luxusvonattal. Ott újra szortírozzák őket. Mindenki tiltakozik, és kijelenti, hogy Thaiföldre akar menni. Az öreg sziámi gondolkozik, ha azt mondja, hogy német állampolgár, akkor nem hozták volna ki. Azt mondta, hogy ő német állampolgár. Tizenöt éve már német állampolgárságot szerzett. „Na akkor magát is berakjuk az l-es táborba, az előkelő emberek közé. Úgyhogy tulajdonképpen mindig rosszul beszélt. Ha Berlinben azt mondja, hogy német, akkor ott hagyják. Ha Moszkávában azt mondja, hogy thaiföldi (akkor elengedik). Dehát a kisember sokszor téved. Általában a rossz körülmények között, és a világ végén nagyon rossz munkahelyeken gyengébb koszt volt. Amikor az ember már egy gyárba bekerült, a második évben, olt már mindig jobb volt a bánásmód is, meg a koszt is. Ott már kezdtünk beszélni is. Lassan akkora szánk lett, éppenhogy a legfelsőbb tanácsba nem küldtünk képviselőket. Megszoktuk a hadifogságot és nem féltünk. Az első pár hónapban, ha egy laboron belül egy orosz katona szembejött, kitértünk előle. Tisztelegtünk neki. A harmadik évben, ha egy orosz tábornok jött, még annak sem tiszlelcgtünk, és nem tértünk ki. Ha többen voltunk. Lélekben kezdtünk fölszabadulni és nem félni. Annyira nem ismertük mi az orosz világol. Példa. Ha Magyarországon szombaton vagy vasárnap kell kirakni egy vagont, általában nem rakják ki. Oroszországban a fekbér körülbelül az árulással azonos fogalom. Dolgoztam egy vegyészeti gyárban Dcrz.sinszkbcn. Egyébként az oroszokkal kapcsolatban egy érdekes dolog. Egy homokos, sivatagszerű rossz fenyőerdő volt Derzsinszk. Nemzetközi pályázatot írtak ki abból a célból, hogy egy X kapacitású vegyészeti gyárat és olajlepárolé) üzemet építsenek fel. Áz első díjat megnyerte egy hamburgi, a másodikat egy tokiói gyár. De mintegy tíz pályázat érkezett. Ök a többi nyolc pályázatot is megvalósították. Volt egy német vegyészmérnök, aki pontosan tíz évvel korábban egy gyártervezésben résztvett, és véletlenül pontosan egy olyan gyárba kerüli, amit nem vásároltak meg. Belőle egy főmérnökszerű tanácsadót csináltak.