Füzes Miklós: Embervásár Európában. Hadifogoly magyarok a második világháborúban (Pécs, 1994)
Az átélés - - Dr. Breuer Pál
méter magas, szinte szimbolikus kerítés egy barakknál. Erre azt mondtuk, hogy ez a „diplomatan egyed". Nem diplomaták voltak, ettől függetlenül elvétve akadt ilyen is. Az utolsó berlini magyar követség, tulajdonképpen a nagykövet helyettese, mert az utolsó berlini magyar követ miniszterelnök lett, ez a bizonyos Hoffmann, ez volt a követség vezetője. Őt is kihozták. Ezek tábornoki ellátást kaptak. Kik kaptak még tábornoki ellátást? Szinte Háry János-szerű mese, amit az ember el tud mondani. Képzeljék el a következőt. Van a spanyol polgárháború. Akik ott vöröskatonák voltak, azoknak egy jelentős része Franciaországba menekült. Ott mint menekülteket drótkerítések mögé rakták. Mint internáltakat. Ezek az emberek 1938-ban kerültek francia lágerba. Tíz hónap múlva a németek megszállják Franciaországot. Ahol spanyol vörös van az internálótáborban, elviszik őket egy Berlin-környéki táborba. Először ott is biztosan szigorú kőbánya vagy valami hasonló rossz munkahely van. Igen ám, de 1942-től, Sztálingrád után, amikor érték volt a szakmunkás, akkor ezek a spanyolok mint szabad munkavállalók reggel elhagyhatták tíz óra időtartamra a német koncentrációs tábort. Ezek az emberek a szovjetek bevonulása előtt egy-két nappal, amikor a Franco-féle spanyol követség tisztviselői elhagyták a követséget, azt megszállják. Ellenkormányt alakítanak (nevetve). Vörös zászlóval várják a szovjeteket. A szovjetek szokása a következő volt. Aki nem német állampolgár, azt kivitték Moszkvába. Akár diplomata volt, akár nem. Moszkávában szortírozták őket. Moszkvában volt egy hiper-előkelő tábor, az úgynevezett Moszkvai l-es. Állítólag ott volt a magyar Bethlen István, az egykori miniszterelnök is. Magyar tábornokok is voltak ott. De aztán később, főleg a kisebb értékő emberek, ha nem engedték őket el, akkor valamelyik kisebb táborba kerültek. így kerültek ezek a spanyolok is a monasztirkai táborba. Ők végső fokon a nemzetközi kommunizmusért harcoltak, és mégis dróton belül voltak. Többször tiltakoztak. Franciaországba akartak utazni. A táborban mindig azt a választ kapták, akkor fognak szabadulni, amikor Franco rendszere megdől. Akkor mind miniszterek lesznek. Addig ott maradnak, nem mennek a Szovjetunióban oda, ahová akarnak. Volt két holland vöröskeresztes, egy férj és feleség. Közel hetven éves idős emberek. Ezeket állítólag azért nem engedték el, mert Hollandiában még létezett 20-25 ezer egykori ukrán SS katona, akiket már nem adtak ki a szovjeteknek. Őket túsz-szerűen visszatartották. A „diplomata" társaságban a legképtelenebb emberek voltak. Mivel mi egyszerűen nem értjük meg az oroszoknak a mentalitását. Valamilyen beidegzett szokásuk van. Például. Valamilyen uton-módon egy amerikai milliomosnak félrabszolgaként eladtak Thaiföldön egy fiatalembert. Tizenöt éves volt. Akkoriban az amerikai milliomosoknak sikk volt, ha egy thaiföldi pincér gyereke volt. A gyerek három évig pincér
