Füzes Miklós: Embervásár Európában. Hadifogoly magyarok a második világháborúban (Pécs, 1994)

Az átélés - - Dr. Breuer Pál

magyarok úgyis hamarosan hazamennek. Egyébként ezután két év múlva indult csak meg a magyar hazaszállítás. A német megbízhatóbb volt ilyen szempontból. Mert ha szökevény hadifogoly németet kellett üldözőbe venni, üldözőbe vette és lelőtte. A magyar azért gátlásosabb. Spicli volt belőlük untig elegendő, faliújság-szerkesztő is, de szinte nem tudok olyan tábort, ahol magyar hadifogoly-parancsnok lett volna. Valahogy azért mi nem vagyunk annyira agresszívek. Legalábbis a saját fajtánkon belül nem. « Talán ez az oka, nem tudom, de szinte nem volt magyar vezetésű tábor. Egy táborban kik a lágerarisztokraták? Hát a táborparancsnok, a főtolmács, a politikai lisztek mellett nyüzsgő aktivisták, aztán a szakácsok, a borbély, akik ott nyüzsögnek az orosz parancsnokság körül. Aztán volt, hogy magyar tartalékos zászlós, civilben postatisztviselő, bevágódott egy orosz főhadnagyhoz és olyan háziszolgaszerűen, mint egy csicskás, reggel kiment és este hazajött. Nem kellett, hogy dolgozzon. Ott kosztolt. A tábori kosztjárandóságát odaadta. Már egy fél éve, hogy ennél az orosz tisztnél a háziteendőket ellátta, amikor egy nap azt mondja neki: Te magyar, keresztény vagy? Igen. Holnap elviszed a fiamat megkeresztelni. Én nem vihetem el, mert én tiszt vagyok. A következő volt a dolog. A főhadnagy egy szánba bepakolta a feleségét, a három-négyhónapos kisbabát, volt egy háztartási alkalmazott-szerű orosz nő és egy kocsis. Elmentek körülbelül tíz kilométerre egy pópához. A tisztúr felesége kintmaradt a keresztelő szertartás alatt a szánon, a templomba kizárólag az orosz háztartási alkalmazott, meg az én postatisztviselő barátom ment be, és ezek voltak a keresztszülők. Utána adott neki ajándékba egy fél liter vodkát az orosz főhadnagy, azért hogy ilyen rendes keresztapja lett az ő fiának. A koszt. Tizenöt kategória volt. A legalacsonyabb az úgynevezett l-es. Ezt olyanok kapták, akik gyárban esetleg csak szemetet söpörtek. A hadifogoly legénység a Ill-as, a tiszt V-ös, a tábornokok VII-es kategóriát kaptak. Természetesen Sztálin valószínűleg a XV-ös volt. Nem volt észbontó differencia! Mivel a hadifogoly táplálkozásának a gerincét a kenyér képezte. Igen ám, de kenyér alatt egy annyira vizes, tömör, nehéz kenyeret értettek, hogy egy negyed kiló kenyér gyakorlatilag nem volt nagyobb, mint az öklöm. Ez ma a mai pékkenyereknél nem tesz ki többet 10-15 « dekánál. A tábornok fehérszínű kenyérbe kapta mind a 60 dekát, a tiszt 30-30, a legénységnek meg napi 60 deka fekete kenyeret osztottak ki. A monasztírkai táborban például egy háromsoros drótkerítés volt három méteres magasságban. Két drótkerítés között farkaskutyák. Mindegyiknek körülbelül tíz méter hosszú lánca volt. így voltak beosztva, hogy a két farkaskutya egymást ne érje el. De ha acsarkodtak mintegy húsz centi volt csak a két farkaskutya orra között. Ha valaki meg akart volna szökni, valamelyik farkaskutya széttépte volna. A táboron belül voll egy egy-