Füzes Miklós: Embervásár Európában. Hadifogoly magyarok a második világháborúban (Pécs, 1994)

Az átélés - - Nemes József

hat-nyolc kilométert kellelt hogy gyalogoljanak, néha zuhogó esőben vagy hóban, bizony elég siralmas állapotba kerültek. A normák könyvelése attól függött, hogy a pallér mennyire volt szakember, mennyire értett hozzá, mennyire volt jóhiszemű, jóindulatú. Egy embernek a normák szerint ki kellett venni a földből négy darab 15-40 centiméter átmérőjű tuskót. Azokkal az életlen csákányokkal, fejszékkel, rossz ásókkal. Kettőt sem tudott kivenni egy fogoly. Általában ketten társullak, és jó volt, ha ketten három tuskót ki tudtak venni. A szerencse az volt, hogy a legtöbb pallért lc lehetett kenyerezni. Egy darab kenyérrel, vagy egy-két darab cigarettával. Hajlandó volt sokkal többet beírni, mint amennyit termeltünk. Sokszor tudták, hogy csalunk, maga a főkönyvelő is, aki szintén egy büntetett személy volt. Á moszkvai nemzeti bank másod-főkönyvelője. Ö volt az, aki átlőtte a bal karját. Egyszer, amikor vittem bc neki a napi munkajclcntést, úgy hal hónap után - baleset következtében egy ledőlő fa eltörte egy csiki, hozzá nagyon értő erdőmunkás karját, attól kezdve az őr nem volt hajlandó a csoportot átvenni tolmács nélkül, így én leltem a tolmács is, párhuzamosan a csoportvezetéssel mondta, hogy amennyi utat mi már jelentettünk, már régen Moszkvában kellene lennünk (nevetve). Még Krasznodarig sem értünk el, ami csak 150 kilométerre volt. A papír ugyan nem lehetett türelmes, mert papírt nem láttunk. Jóformán csak a levelezőlapokat vagy esetleg bibliákat, énekes könyveket, néha elvétve egy-egy Pravdát, amit 20 kopek helyett 10 rubellel fizettünk meg. Az is már három hónapos volt, csak cigarettapapírnak volt használható. A munkavégzési jelentéseket zsindelyen készítettük. Naponta 30-40 ilyen zsindelylap került be az irodába, ahol két testvér, két zsidó fiú volt a statisztikus, akikkel németül tudtunk társalogni. Miután ők elküldték a negyedévi jelentést, ezt a zsindely adagot eltüzelték. El kellett tüzelniük, mert máskép megtelt volna velük az iroda. Az oroszok is ismerték a módját, hogy a foglyok által végrehajtott csalásokat valamilyen formában kijavítsák, vagy kikerüljék az esetleges megbüntetésüket. Például: a feldolgozott rönk vékonyabbik végérc rá volt írva, hogy hat méter hosszú, húsz centiméter átmérőjű. Az átlag átmérő mindig a rönk vékonyabbik végére volt szénnel ráírva. Amikor a pallér 20-30 méterrel odébb vette át a munkát és nem látta a terepet, a foglyok gyorsan visszamentek a harcsa fű résszel, és a megjelölt rönknek a szenes részét lefűrészelték. Tehát ugyanazokat a rönköket, az egésznek mintegy felét, másnap is át tudták adni. Egy másik csalási mód: egy fogolynak 4,6 m tűzifát kellett előállítani. Kétméteresre felfűrészelni és csomókba rakni. Csomókba is rakták. A pallér húzott két-három keresztet rá. Miután odébbállt, a megkeresztezett Iákat áttették egy másik csomóra. Amikor megfordult, az eredetit mégegyszer átvette. Tehát ha naponta feldolgoz-