Füzes Miklós: Embervásár Európában. Hadifogoly magyarok a második világháborúban (Pécs, 1994)

Az átélés - - Nemes József

Mégis egy bizonyos tápértékei jelenlelt. Nagyon sokan azután úgy csinálták, hogy megvásároltak tíz deka halat, tíz. deka kenyérért, illetve hatvan deka halat hatvan deka kenyéréri, és azl reggel megették és egész nap itták a vizet. Hozzá járul a reggeli kilenc deci fekete kávé, délben körülbelül hat deci leves, este meginl hat deci levesféle, úgy hogy átlagban öl-hat liter folyadékot fogyasztottak. Nagyon sokan aztán már hat hónap után disztrófiások lettek. Ennek az volt az oka, hogy olyan hírek terjedlek cl, hogy akik járóképtelenek lesznek, azok rövidcsen hazamennek. Előfordult, hogy tényleg haza is mentek, dc csak szemfényvesztésként, nagyon kevesen. Legtöbbjüket előbb a gyengélkedőbe utalták, azután a kórházba. Nagyrészük el is pusztult. Nekem tulajdonképpen nem kellett dolgoznom, mert csoportvezető voltam. De mindenki igyekezett dolgozni, hogy több eredményt hozzunk ki. A csoportvezető hivatalból megkapott 101%-ot. Azért is dolgoztam, hogy segítsek a bajtársaimnak, hogy egy darab kenyérrel többet tudjak a csoportnak szerezni. Unalmassá is vált volna, ha az ember semmit nem csinált volna. Nem nagyon kellett dirigálni az embereket, hogy dolgozzanak, mert az volt az. érdekük, hogy minnél többet termeljenek. Amikor a bakancsaink, amelyek már egy-két évesek voltak, leszakadtak, akkor fatalpú vászonbakancsot kaptunk, és bizony október elejétől április végéig a fogolytársaság legalább 10%-ának a lába megfagyott és munkaképtelen lett. Rendszeresen pocsolyában állva kellett hogy rakjuk a teherkocsikat rönkökkel, és bizony nem csak hogy a vászon ázott át, dc még a bakancs szárán is bement a víz. Olyan mély volt az erdei föld, ahol rakodni kellett. A sok autó feltörte. Nagyon sokan emiatt cl is pusztultak, vagy megbetegedtek. Kórházba küldték őket, vagy hónapokon keresztül gyengélkedőn voltak. A gyengélkedőn egy úgynevezett feljavítás történt. Naponta átlagban három deka vajat és fehér kenyeret kaptak. A kenyerünk egy tepsiben sült kocka alakú kenyér volt, aminek tulajdonképpen csak „bőre" volt és nem „haja". Ha széttörtük, jól megpréseltük, még csepegett belőle a víz. Azért volt olyan híg, mert loptak az oroszok. Az volt a recept, hogy 38 deka lisztből 1 kiló kenyeret kell csinálni. Mivel loptak az oroszok is, így tulajdonképpen 30 deka lisztből csinálták az I kilónyi kenyerei. De mégis ez volt az alapeledelünk. Az erdőritáson kívül egy fűrésztelepen dolgoztunk, ahol viszonylag könnyebb munkát kellett végezni. A műszaki munkát egy kovácsmester és egy szilágysági ácsmester végezte. Tankoknak a motorját építették be egy kovácsolt fűrészgépbe. Elég primitív módon készítettek fürészlapokat. Akik ott dolgoztak, három műszakban, viszonylag elég normális körülmények között voltak. Fedett helyen. Akik viszont az erdőn, és négy-