Füzes Miklós: Embervásár Európában. Hadifogoly magyarok a második világháborúban (Pécs, 1994)

Az átélés - - Nemes József

kc/tck kimutatni ezeket az eredményeket, hogy elérjék ezt a táplálkozási szintet. Aki ugyanis elérte a 126%-ot, az délben is és este is kapott egy kis tereset. Tulajdonképpen ez kétélű volt, mert az oroszoknak szükségük volt viszonylag egészséges munkaerőre, mert a leromlott munkaerőt csak táplálták, dc csak scgédszolgálatosok, lágerrendőrök lettek, vagy konyhai segédszemélyzet. A láger orvosa, aki legtöbbször századosi, őrnagyi, alezredesi rangban lévő orvosnő volt, nagyon igyekezett biztosítani az élelmezést. Többször ellenőrizték, hogy a megfelelő adagot beteszik-e a kondérba. Egy fogolynak a napi zsiradék adagja kettő deka volt. Egy deka, ha vajból adták. Legtöbbször főtt répát, burgonyát, káposztát főztek. Hetente egyszer készítetlek olyan ételt, amiben húsfoszlányok is voltak. Sajnos úgy az orosz-, mint a magyar vezetőség, ezeket a húsokat rendesen megdézsmálta. Az oroszok nyers állapotban, már a raktárban, a magyarok a lágerban a főszakács támogatásával jutottak egy-egy jobb falathoz. Egyetlen egyszer osztottak ki egy Chicagóban készített májkonzervet. Egy mokkás kanálban kaptuk, egy kis szafttal. Hál ez csemege volt! Ezenkívül havonta tíz deka melaszl kaptunk. Cukrot egyszer vagy kétszer, de általában melaszt, amit rendesen pirított kenyérre kenve fogyasztottunk. Ezenkívül tíz deka mahorkát vagy tíz cigarettát kapott a fogoly. Elvben fizetést is előirányoztak. Egy fogolynak az ellátása 108 rubelbe került, az ő szabványaik szerint, amiből % rubel volt az élelmezés és 12 a szállás. De mivel egy napi munkabér átlagban 4 rubel körül mozgott, nagyon ritka eset volt, hogy valaki elérte azt a 108 rubelt. Kivételt képezett az órás és a rádió javító, aki mindig elérte. Mert nekik olyan normáik voltak, hogy játszva meg tudták csinálni, habár szerszámaik nem nagyon voltak. Kaplak 20-30 rubel túllépést is, ami azonban igen keveset jelentett, mert egy kiló kenyér átlagban 10 rubelért volt kapható az úgynevezett piacon, ami abból állt, hogy a láger elé 4-5 parasztasszony kiállt. Az egyik kenyeret, a másik dohányt, a harmadik vadkörtét árult lisztben sütve, süteményként. Különben nagy hasznát a rubelnek úgy sem tudta volna senki venni, mert nem volt mibe fektesse. Üzlet nem volt. Egyetlen egy élelmiszerraktár volt, de az az orosz lakosság ellátására szolgált. Dc hát nem volt az nyitva soha, csak időnként hoztak oda disznólábakat, marhalábakat. Általában ilyen húsféléket, de tisztességes marha-, vagy disznóhúst sohasem láttam! Jellemző, hogy a három év leforgása alatt összesen egyetlen tyúktojást ettem. Paradicsomot, paprikái nem is láttam. Két gerezd fokhagymához jutottam egyszer a lágerparancsnok jóvoltából. De különben az ellátásunk nagyon egyoldalú volt. Reggel a kávé mellé kaptunk tíz deka sós hamsit, egy apró halacskát, amit fejestől, farkastól megettünk. Belestől, mindenestől, mert ha megpróbáltuk volna kipucolni, maradt volna három deka.