Füzes Miklós: Embervásár Európában. Hadifogoly magyarok a második világháborúban (Pécs, 1994)
Az átélés - - Nemes József
ven is megtalálható volt a láger könyvtáriban, semmi más nem jutott :i kezünkbe. A kulturális munka igen-igen gyér volt, illetve egy-két egyszerűbb színdarab előadásán, műsoros esten I ívül csak a lágerzenekar volt az, ami szervezettebb munkát végzett. Általában pengetős hangszerekből állt a zenekar, amelyeket ügyesebb parasztgyerekek készítetlek, meg egykét furulyából. Más hangszer nem állt rendelkezésünkre. Egyetlenegy olt élő főhadnagy készített egy hegedűt, amire nagyon kínosan tudott húrokat szerezni, de végül is felszerelte. Probléma volt a vonószőrrel is, dc azl is sikerült két-három hónapi keresés után egy kolhozból megszerezni. O foglalkozott egy keveset a zenekarral, de nem sokáig. A lágermunka legfőképpen erdőkitermelést jelenlett, ugyanis a mi lágerünk az észak-kaukázusi repülőtér építő trösztnek volt a fakitermelő vállalata, illetve az szerződtette le a foglyokat. A lő feladatunk az. volt, hogy a környező tölgyes főleg nyírfa erdőket irtsuk és a faanyagot részben deszka, részben léc formájában feldolgozzuk. E munkakör mellett kialakult egy kovácsműhely, egy bognárműhely, asztalosműhely. Ezek a foglyok sokkal jobb körülmények között tudtak élni, mint a tömeg, ugyanis fuserált ajté>sarok vagy kilincs, kisszék stb. árán hozzájutottak bizonyos tejtermékhez, főleg kecskelejhez és néha vaddisznóhúshoz.. Az ott élő deportált orosz lakosság azért volt oda száműzve, meri valamilyen vétséget követett cl. Például a katonaliszt, amikor a rigai katonai kórházból kikerült, saját kezével átlőtte a bal karját, hogy többet ne kerüljön a frontra. Valaki az emeletről meglátta és besúgta. Ezért tíz év büntetést kapott. Vagy az erdőmérnök, aki az ukrajnai tanügyi miniszternek volt az édes öccse, azért volt tíz évre száműzve, mert amikor a bátyját száműzték, kiment a repülőtérre és elkísérte, elbúcsúzott tőle. Különben egy igen rendes, korrekt úriember volt, nagyon megértő a foglyokkal és az. orosz, lakossággal szemben is. Ami a mi feladatunk volt még, egy egykori olajfinomítót, amit a megszálló német csapatok felrobbantottak, azt kellett újjáépítenünk, illetve az olajvezetéket kellelt lefektessük Tuabze és Armadik irányában. Azonkívül erdei utakat, meg országutakat kellett hogy építsünk, dc ezek mind másodosztályúak, illetve földutak voltak. Senkinek sem jutott eszébe, hogy ne dolgozzon. Mindenkinek érdeke volt, hogy dolgozzon, mert olyan volt a szervezés, hogy aki nem dolgozott legalább 80%-ot, az esak 40 deka kenyeret kapott. Reggel egy feketekávénak nevezett langyos vizet, délben egy igen híg, félig rothadt krumpli-, vagy savanyúkáposzta-, árpakása levest. Aki többet termelt, illetve elért legalább 101%-ot, az még kapott plusszban este egy deci kukoricakásáből készített híg teres-félét. Aki elérte a 126%-ot, az 80 deka kenyeret kapót l. Mivel tulajdonképpen a kenyér volt az alap, és a fő eledelünk, természetes, hogy mindenki igyekezett dolgozni. A csoportvezetők meg igye-