Füzes Miklós: Embervásár Európában. Hadifogoly magyarok a második világháborúban (Pécs, 1994)
Az átélés - - Papp József
ta, hogy ő senkit nem küld vissza a fogolytáborba. Csak aki nagyon úgy viselkedik. Onnan aztán átkeveredtünk Osterodeba, a Harz-hegység mellé. Egy magyar hadikórházba. Itt jó három hónapot lenyomtam. Már egy kicsit szabadabb volt, mert szabad volt kimenni. Egy kicsikét felhíztam, mert scftelgcttünk. Eladtuk a pokrócunkat, meg ezt-azt. A dohányt pénzért, a pénzért fekete kenyeret meg retket vettünk. Ezen fölhíztam, valami 68-69 kilóra. 1946 augusztusában Gütcrslohban kaptam az első életjelet hazulról. Egy 1946. februári értesítést, ami már megjárta Belgiumot. A római katolikus pap hozta, Póhl Jancsi pécsi barátom. Nagyon rendes ember volt, végtelenül sokat köszönhettünk neki. Vígasztalt bennünket, könyveket hozott a magyar hadikőrházba. Nagyon bátran viselkedett az angolokkal szemben is. Egy kőrházszerelvénnyel keveredtünk haza Kaposvárra. Október 6-án engedtek bennünket széjjel. Amikor hazakerültem, és meghallották, hogy Belgiumból jöttem, nem kellett a B-lista bizottság elé sem mennem, rögtön munkába állhattam. Alighanem tudhattak a belgiumi dolgokról. Sohasem felejtem cl azt, hogy értesítsem az állomásfőnökömet, az üzletvezetőséget, a pécsit, hogy élek, megvagyok, meg hogy hogyan kerültem ki. Amikor hazakerültem, mondtam a főnökömnek, hogy akkor most mikor kell a B-lista bizottság elé mennem: Fiacskám, magának nem kell. Kérdeztem, hogy mikor lehet szolgálatba állnom. Mikor akar? Hogy hogy? Azt mondta: „Van egy fölsőbb utasításom magára nézve. Amikor akar, akkor jön szolgálatba, annyi szabadságot adjak, amennyit csak kér. Dermedten álltam. Mindenre azt mondta, felsőbb utasítás. Valószínűleg hallott a belgiumi dolgokról. Sajnos én beleestem ebbe a négyezerbe. Azt mondták, hogy négyezer volt abban a táborban. Ezek csak magyarok voltak. Hazakerültem, és többet nékem az égvilágon semmi bajom nem volt. Sohasem hivatkoztak arra, hogy miért voltam nyugaton. Igazán, hazudnék, ha azt mondanám, hogy emiatt engem valaha is hátrány ért.
