Füzes Miklós: Embervásár Európában. Hadifogoly magyarok a második világháborúban (Pécs, 1994)

Az átélés - - Papp József

gyünk. Mit hagyunk mi majd ott! Egyszer elkiáltja magát ( a gazda), hogy itt vannak a kanadaiak! Éjszaka. Gyerünk gyorsan, ki merre lát! Ketten voltunk Cserjés Imre barátommal, egy nagykanizsai karpaszományossal. Kimentünk a község melletti árokszerűséghez, amelyben nem volt víz. Jó hosszú volt. Nem tudtuk, hogy ez alatt a németek beásták magukat. Tulajdonképpen ez első vonal volt. Még jobb is hogy ezt nem tudtuk, csak utána tudtuk meg. Bementünk, és amilyen kicsire össze tudtunk húzózkodni, úgy összehúzózkodtunk a pokrócban, hogy ki ne látszódjunk, mert mire elmagyarázom, hogy ki vagyok, már rég agyonlőttek. A kínok- kínját itt álltam ki. A véres verejték, minden csorgott rólunk. Hallottuk a lövedékeket, az aknázást. Na, most hol esett le, hol nem esett le! Mikor lőnek már túl rajtunk? Egyszer éreztük, mintha túl ment volna. Ide már nem csapódott semmi. Kezdtünk kikandikálni. Észrevettük, hogy egy fekete monoklis katona jön. Kiderült, hogy kanadai. Azt a megkönnyebbülést, amit éreztem, azt nem lehet elmondani! Túl éltem a háborút, úgy éreztem. Az nem tudja, aki nem volt ott! Az nem tudhatja! Mondhatni a nyugati fronton az első vonalban éltem át ezt. Habár én nem harcoltam. Föl a kezeket! - mindjárt mind a kettőnknek és kísértek el bennünket, föl egy tankra. Két német tisztet is ott csíptek cl, azokat előre, minket meg hátra ültettek. Na, mondom, Úristen! Ismerve az SS-ekcl, el vannak még bújva. Véget ért a háború részemre, és lehet hogy most halok meg! Hála istennek sikerült! Végre egy fogolytáborszerűségbe mentünk, ahol - akkor még nem tudtam - ilyen felszabadított hadifoglyok voltak. Köztük több szerb is. Főképpen olaszok és lengyelek. Az olaszok nagyon jó, hogy ott voltak, mert jól beszéltem olaszul, az olasz nyelvet tanultam a felsőkereskedelmi iskolában. Mindjárt össze is ismerkedtünk. Előtte még kérdezte a kanadai vagy angol, hogy kik vagyunk. Mondtuk, hogy kik. Ki ellen harcoltunk? Mondtuk, hogy senki ellen! Akkor miért nem megyünk oda a felszabadított foglyok közé. Hát odamentünk. így kerültem én az olaszok közé. Még a mai napig is tartom a kapcsolatot egy volt olasz tiszttel, dr. Rino Rinettivel. Később tudtam meg, hogy külügyminiszteri államtitkár lett. Az első életjelet rólam a szüleim tőle tudták meg. Sajnos a lustaságomra ráfizettem, vagy inkább a fáradtságomra. Bent voltunk a körletben, pihentünk végre. Jött egy ellenőrző tiszt egy tolmáccsal. Megkérdezték, hogy miért vagyunk bent. Mondtam, hogy nem jól érzem magam. Megkérdezte a nemzetiségünket. Sajnos szerb tolmács volt, aki elárulta, hogy mi ellenségek vagyunk. Azonnal kocsira ültettek, és emlékszem, zuhogó jeges esőben vittek bennünket Hollandiába, aztán Belgiumba. Mindenfelé csúfolódó fejek voltak. Dobáltak bennünket. Többen megsebesültek a nyitott teherautón. Akkor azt mondtam, hogy örök életre meggyűlöltem a belgákat és a hollandokat. Most már módosítom ezt a véleményemet,