Füzes Miklós: Embervásár Európában. Hadifogoly magyarok a második világháborúban (Pécs, 1994)

Az átélés - - Dr. Kolta László

csorára vízben főtt szójakorpát kaptunk valami szokatlan, fenyőízű fűszerrel (lehet, hogy az koriander volt, de mi „kriptaszagúnak" neveztük). Hamarosan undort kaptunk tőle, majd hasmenést. Az egyetlen gyógymód: a koplalás. Joggal aggódtunk, hogy ezt kibírja-e lemerült szervezetünk. Engem is elkapott az undor és a fertőzés, de hála Istennek, túléltem. A gyenge táplálkozás következtében sokat fagyoskodtunk. Február végén, a kemény téli fagyok elmúltával (!) a franciák mindenkinek meleg holmit osztottak: egy pulóvert, egy inget, egy pár meleg zoknit és egy amerikai pantallót. Lehet, hogy ezt is Breliot századosnak köszönhettük? 1946. március 25-én bejelentették a hazaszállításunk előkészítését. Reményt keltett bennünk az is, hogy ide, Poitiers-be érkezett egy háromszáz fűből álló magyar hadifogoly-egység, s velük együtt ez már megfelelt egy vonatszerelvény létszámának. Közeledő szabadulásunkat jelezte a francia idegenlégió toborzótisztjeinek gyakori megjelenése is. Többszöri agitációjuk nem járt különösebb eredménnyel (a fasiszta szemléletűek már 1944 novemberében - még Hajmáskéren - jelentkeztek a Hunyadi páncélosokhoz, itt Poitiers-ben mindössze két-három nyilas félelemből, illetve kalandvágyból jelentkezett). 1946. április 17-én elindultunk Poitiers-ből haza, Magyarországra. A fedett tehervagonokban kényelmesen elfértünk ( 34 fő), az ajtót - most először - nem lakatolták le. A kísérő tisztek franciák, a közlegények algériai arabok. A tíz napos utazás során hideg élelmet kaptunk, de jó minőségűt és megfelelő mennyiségűt. Franciaországban az útvonal: Tours-Blois-Orleans-Párizs-Troyes-Nancy-Strasbourg. Strasbourgban négy napot pihentünk egy laktanyában matracos ágyon, feljavított ellátással. Itt kiosztottak mindenkinek egy angol zubbonyt (így angol zubbonyban és amerikai pantallóban érkeztem haza). Május 2-án indultunk tovább Németországon és Ausztrián keresztül: Karlsruhe-Stuttgart-Ulm-München-Salzburg-Linz-Bécsúj hely. (Az osztrák szakaszon találkoztunk a kitelepítésre ítélt magyarországi németek szerelvényeivel.) A magyar határt 1946. május 6-án 6 óra 34 perckor léptük át. Amikor a szerelvény az első magyarországi állomáson hosszabb időre megállt, a közeli házakból csapatostól rohantak felénk rég nem látott honfitársaink. Ürömünk hamar lelohadt: a szíves fogadtatás és a szeretet megnyilvánulása helyett csencselni jöttek csupán. Pokrócokat, lepedőket, hálózsákokat, egyéb értékeket kértek. Tőlünk, akik egy éven keresztül testileg, lelkileg leromlottunk, s örültünk, hogy a bőrünket hazahozhattuk. Amikor mindez több állomáson megismétlődött, akkor tudtuk meg, hogy az amerikai hadifogságból hazatérők megrakodva jöttek. A magyar