Füzes Miklós: Embervásár Európában. Hadifogoly magyarok a második világháborúban (Pécs, 1994)

Az átélés - - Dr. Kolta László

edényt és rongyot kértünk, a francia chef értetlenül nézett ránk, majd közölte: az udvarseprűkkel takarítsuk le az asztalokat!) Szabadulásomkor nagy meglepetésre 273 frank kifizetéséről szőlő hivatalos iratot kaptam szorgoskodásomért (megjegyzem: a mai napig sem kaptam meg a munkadíjamat), 1945 december elején írhattunk először levelet. Fejenként adtak 1 darab hivatalos hadifogoly-formanyomtatványt levélpapírral és válaszborítékkal (Correspondance des prisonniers dc guerre - Lettre réponse Rückantwortbrief). A december 5-én küldött első levelem - ahogy utólag megtudtam - február 13-án érkezett haza. A szüleim első válaszlevelét 1946. március l-jén kaptam meg. Nagy öröm és boldogság töltött el, amikor szüleim és testvéreim kézírását olvashattam tizenöt hónap után. Február közepéig nem tudták, hogy élek-e. Ezután már rendszeresen tartottuk a kapcsolatot, bár leveleznünk csak a hivatalos formanyomtatvánnyal lehetett. Szüleim remek ötlettel pontosan lemásolták, utánozták a LETTRE RÉPONSE 20x10 centiméteres válasz-papírlapját, s ettől kezdve gyakran írtak nekem. Sűrűn teleírt soraikkal tartották bennem a lelket. Április közepéig hat levelet kaptam otthonról. 1946 januárjában a poitiers-i tábort meglátogatta egy francia százados (Breliot ?). Meglepő melegen és barátságosan érdeklődött a magyar foglyok iránt. Csodálkozva és jólesően hallgattuk áradozó szavait Magyarországról. Kiderült, hogy 1943-44-ben egy éven át Magyarország vendégszeretetét élvezte, ugyanis a Német Birodalomból kb. 1000-1200 francia hadifogoly hazánk területére szökött. Mivel Magyarország nem volt hadiállapotban Franciaországgal, menedékjogot kértek és kaptak, amiért ők örökké hálásak (a részletekel lásd Bajomi Lázár Endre: Égo sum gallicus captivus - Magyarországra menekült francia hadifoglyok emlékezései c. könyvében, Budapest, 1980). A százados azért keresett fel bennünket, hogy segítsen rajtunk. Közölte: a napokban a magyar hadifoglyok hazaszállítását előkészítő francia katonai delegáció tagjaként Magyarországra utazik. Pontos névsort kért a poitiers-i magyar foglyokról, és megígérte, hogy Budapesten a Magyar Rádióban beolvastatja a neveket szüleink megnyugtatására. Később itthon megtudtam, hogy a százados állta a szavát. A jelek szerint megmozdult a magyarországi biztonságot értékelő francia menekültek lelkiismerete. Ez - ha átmenetileg is - még a tábori élelmezés javulásában is megmutatkozott: olykor kaptunk bablevest, borsópürés krumplilevest, tejporos spagettit, húskonzervet, sőt vasárnaponként egy-egy szelet csokoládét is. Sajnos, az átmeneti javulás után újra csökkent a kenyérfejadag, majd a tél vége felé megint a régi silány ellátást tapasztalhattuk. Heteken keresztül - vasárnap kivételével - ebédre és va-