Füzes Miklós: Embervásár Európában. Hadifogoly magyarok a második világháborúban (Pécs, 1994)

Az átélés - - Dr. Kolta László

tették. Egy hónap múlva a „legyengülteket", összesen négyszáz bajtársunkat elszállították Poitiers-ből egy észak-franciaországi USA-táborba; ott feljavították, és 1946 elején hazaszállították őket. Ezzel a hajmáskéri gárda kettészakadt. Mindössze százötvenen maradtunk Poitiers-ben, s még fél évig „élveztük" a franciák vendégszeretetét. A létszámcsökkenést követően ismét „lakosztályt" változtattunk. A hatalmas betonhodályból két barakkba osztottak be minket. Kétszintes, szalmával meghintett deszkaágyakhoz jutottunk. A barakk közepén még 1 egy kisméretű, un. jancsikályha is díszelgett, jobbra-balra egy-egy paddal! A tüzelőt nekünk kellett beszereznünk, s ennek érdekében még a szögesdrótot is elhagyhattuk, természetesen fegyveres őrök kíséretében. A téli hetekben - a francia gyarmatokról besorozott szenegáli, jószándékú néger fiúk kíséretében - kirándultunk a közeli erdőben, s ott hulladék-ágakat, gallyakat gyűjtöttünk. A nedves, korhadó fa alig pislogott a jancsikályhában. A barakkot átmelegíteni nem tudta, de egy-egy csajka vizet melegíthettünk, vagy kenyeret piríthattunk rajta. Éjszaka általában nem fáztunk, ezt a kiosztott amerikai gyapjú-hálózsákoknak köszönhettük. Az óceán közelsége enyheséget okozott, de a sarki hideg is be-be tört, s éjszaka a -15°-os hideg is előfordult. Ilyenkor annak örültünk, ha nem fagyott be a víz a nyárias jellegű, huzatos mosdóban (amely egy tető alatt volt a guggolós WC-vel). Öt hónap után végre megszabadultunk a tervektől is: többször fertőtlenítettek bennünket. Mi tulajdonképpen újjáépítő munkára ajándékoztattunk a franciáknak. Lassan fél éve voltunk a foglyaik, de munkáról nem esett szó. Végül decemberben tessék-lássék alapon dologra fogtak bennünket. Olykor kínáltak kinti munkaalkalmat: francia iparosok és parasztgazdák egy-két hadifoglyot kikértek a táborparancsnokságtól. A legyengült embereket különösebben nem vonzotta ez a lehetőség. Jogosan féltünk - az eddigi francia tapasztalatok alapján - a bánásmódtól, a megerőltető szolgai munkától. Néhányan mégis kötélnek álltak a jobb ellátás reményében. Mikor hetek múlva visszatértek a táborba, keserűen panaszkodtak: egy péknél dolgoztak, éjszaka is cipelték a nehéz liszteszsákokat, bár itt csakugyan jóllakhattak sütödéi termékekkel. Egy falusi parasztgazda a téli hónapokban nádvágásra használta az egyik magyar fiút, de gyenge ellátással, « embertelen körülmények között (például a gazdaság területén még az árnyékszéket sem használhatta). A táborban is dolgoztattak velünk, bár nem rendszeresen. A szomszédos laktanyában jórészt látszatmunkát végeztettek a magyarokkal. A francia katonák sportpályáján kubikoltunk, ástunk, egyengettünk. Máskor a laktanya udvarát söpörtük, lombtalanítottuk; rossz idő esetén a laktanya ebédlőjét takarítottuk ebéd után. (Amikor az asztalok lemosásához