Füzes Miklós: Embervásár Európában. Hadifogoly magyarok a második világháborúban (Pécs, 1994)

Az átélés - - Dr. Kolta László

módunk hónapokon át. Az embertelen körülmények csak rosszabbodtak: a barakkok alatt iszonyúan elszaporodtak a patkányok. Éjszakánként gát­lástalanul rohangáltak a padlón heringek módjára összepréselt három­száz hadifoglyon. Volt egy közös vonásunk a patkányokkal: legalább olyan csököttck voltak, mint mi. Egyébként éjszakára a barakkokat kívülről be­zárták, viszont „komfortosították" a franciák egy nyitott bádoghordőval (kiblivel), amelyet szükség esetén egymáson átgázolva igyekeztünk elérni a sötétben. A franciák állandóan szerveztek. Külön boxokban helyezték el a né­met Wermacht tagjait, elkülönítve tartották a volt SS-katonákat, az oszt­rákokat szétválasztották a németektől (őket az ősz folyamán hazaszállí­tották). Mi megmaradtunk a németek „égisze" alatt: a tábori élet belső szervezői, rendfenntartói, konyhásai változatlanul a német Wermacht tagjaiból kerültek ki. Parancsolgattak nekünk, néha pofoztak is. Előfor­dult egyszer, hogy a rendszeres esti sorakozó és létszámellenőrzés alkal­mával nyilvánosan megverték az egyik bajtársunkat. Nehezen viseltük el a kettős kiszolgáltatottságot. A magyar kolónia összekötője és vezetője az egyik fiatal mérnök bajtársunk volt, ő jól beszélt franciául és németül. Bennünket, magyarokat szeptember közepén a fabarakkokból átköl­töztettek egy hatalmas kőépületbe (nagy katonai raktár lehetett azelőtt). Helyzetünk ezáltal tovább romlott. Az „egyszobás" hodályban berendezés (például ágy) nem volt. A betonaljazatot teleszórták szalmával, ott némi­leg lazábban feküdtünk, mint a barakkokban; a kemény és hideg beton azonban jobban gyötörte kiálló csontjainkat. Viszont megszabadultunk a patkányoktól. Szeptember végén valamelyest feljavult az élelmezés, ugyanis a raktár­kezelő francia tisztet elhelyezték. Újra kaptunk reggelit (tea vagy árpaká­vé), ebédre és vacsorára egy-egy liter sűrűbb, tartalmasabb levest adtak tésztával, sőt, vasárnap húskockák is előfordultak benne (ez volt a „gu­lasch"). A hirtelen duplájára emelkedett mennyiség többeknek gyomor­rontást okozott, s ha ezt hasmenés követte, akkor rendszerint bekövetke­zett a tragédia (orvos, gyógyszer ismeretlen volt a táborban). Naponta két-három magyar fogoly halt meg a koraőszi hetekben. A poitiers-i te­metőben körülbelül 150 magyar fiatalt hantoltak el, minden bizonnyal jeltelenül. Egyik bajtársunk halálát keksz okozta. Ugyanis a francia fő­nökség - valószínűleg a raktári lopásokat jóváteendő egy alkalommal fe­jenként 2 kiló kekszet osztatott ki. Bajtársunk nem tudott uralkodni ki­éhezettségén, s együltében megette az egészet. Bőven ivott rá vizet, s ször­nyű kínok között pusztult el másnap. Október végén a magyar kolóniát kondícióvizsgálatra vitték. Akinek a hasfalán némi megfoghatót találtak, azt munkára alkalmasnak minősí-

Next

/
Oldalképek
Tartalom