Füzes Miklós: Embervásár Európában. Hadifogoly magyarok a második világháborúban (Pécs, 1994)

Az átélés - - Dr. Kolta László

DR. KOLTA LÁSZLÓ (Bátaapáti, 1922) karpaszományos visszaemlékezése „a francia hadifogságról". Amerikai hadifogoly német területen, majd francia hadifogoly Franciaországban. A visszaemlékezés írásának éve: 1991. 1945. április 15-én, vasárnap este éjszakai gyakorlattal kezdődött a „záróvizsga". A parancs elég furcsán hangzott: minden felszerelésünkkel és a katonaládákkal kell résztvenni a menetgyakorlaton. Éjszaka 22 kilométert gyalogoltunk dél-nyugati irányba a Cseh-erdőn (Böhmerwaldon) keresztül, azaz átléptük a történelmi cseh határt, s megérkeztünk Bajorországba. Pentsy vezérőrnagynak tudnia kellett a jaltai csúcstalálkozó titkos osztozkodási programjáról, amely szerint a háború befejeztével Csehország szovjet, Bajorország viszont amerikai zóna lesz. Ennek ismeretében érthető a tudatos manőverezés az eltervezett zónavonal között, annak érdekében, hogy fiaival együtt végül is amerikai zónában essen fogságba. 1945. április 16-tól a Tirschenreuth városhoz tartozó gross-klenaui tanyák istállóiban, pajtáiban, szénapadlásain éjszakáztunk. Derengéstől napnyugtáig pedig a közeli erdők sűrűjében szétszórtan, szigorú mozgástilalommal fedeztük magunkat, hogy se a Wehrmacht, se az amerikai légi felderítés ne találjon ránk. Sajnos a tábori konyha sem működött, a felszálló füst áruló jelet adott volna. Az izgalmas várakozás nagy kérdése: vajon sikerül e Pentsy tábornok terve? Végre szombat délutánra (április 21.) az USA egyik katonai egysége felszabadította Tirschenreuth városát. Pentsy vezérőrnagy a törzsével - a 800 főnyi legénység nevében is - megadta magát. Még olyan irreális ábrándokat is dédelgetett magában, hogy e „fegyvertény" elismeréseként az amerikaiak nem fognak bennünket hadifogolynak kezelni, sőt, esetleg valamilyen rendfenntartó feladatot bíznak ránk. Ebből semmi sem lett. Már az első napon elkezdődött a testi-lelki gyötrelmek elképzelhetetlen időszaka. Naplóm feljegyzései szerint 1945. április 22-én a gross-klenaui tanyákról „a lőiskola bevonult Tirschenreuthba, hogy az amerikaiaknak megadjuk magunkat. A holminkat le kellett adni, a legszükségesebbeket vihetjük el (tisztítószerek, élelem, dohány)." Ott kellett hagynunk a katonaládákat, s a legminimálisabb személyi holmit egy kis vászon tarisznyában tarthattuk (ezzel megszűnt a fehérneműváltás lehetősége). Fájdalmas csalódásként kellett elkönyvelnünk: egy magyarul beszélő USA-tiszt „fasiszta kutyáknak" nevezett bennünket. Tisztjeink is nagyot csalódtak, mikor el kellett búcsúzniuk feleségüktől, majd egy nyitott teherautóba gyömöszölték őket. Hogy az előirányzott száz fő elférjen, puskatussal verték