Füzes Miklós: Forgószél. Be- és kitelepítések Délkelet-Dunántúlon 1944-1948 között. Tanulmány és interjúkötet (Pécs, 1990)

I. AZ 1945 UTÁNI NÉPESSÉGMOZGÁS DÉLKELET-DUNÁNTÚLON - A német lakosságot ért vagyonjogi és politikai korlátozások hatása és a kitelepítés

szerelvényekről szöktek meg. A Mohácson székelő miniszteri biztos 1946. december 19-én kelt levelében éppen emiatt kereste meg Baranya megye alispánját. A belügyminiszter rendeletére hivatkozva kérte, hogy a hatóságok a „szökés jellegű helyváltoztatásokat" akadályozzák meg, különben él az internálás jogával. Tényként említette, hogy sokan lakásbejelentővel, tehát a hatóságok közbenjárásával változtattak lakhelyet. Az eddigiekből is kitűnik, hogy minél közelebbi forrásokat vizsgálunk, azok tartalma egyre humánusabb, egyre jobban a németségei pártfogoló tartalmúvá válik. Magyaregregyen például a falu lakossága írt alá egy olyan kérelmet, hogy az ott élő nemeleket, akik a magyarsághoz mindig lojálisak voltak, ne telepítsék ki.

111 Figyelemre méltó a hímesházi Barabás Miklós székely telepes, 1947-ben községi bíró tevékenysége is, aki megkereste a II. számú Mentesítő Bizottságot azzal a céllal, hogy a községi szolgákat mentesítsék a kitelepítés alól, tekintet nélkül arra, hogy a Volksbundnak tagjai voltak-e, vagy sem. Érvelése szerint a 10-15 holdas gazdától nem várható el, hogy kisbíróként, irodaszolgaként, bikaetetőként és kanászként szaladgáljon, mert akkor a saját földjét kell elhanyagolnia. Iparosokat is kért mentesíteni, mert hiányuk a mezőgazdasági munkákat hátráltatják. Lehetetlen állapotnak tartotta, hogy a község bognár, ács, kádár stb. iparos nélkül maradjon akkor, amikor a környéken sem található belőlük. Kijelentelte ugyanakkor nagy öntudatosan, hogy fölhöz csak a magyaroknak lehet joguk. E véleményét erősítette meg Bíró Jeromos, a földigénylő bizottság elnöke avval a megjegyzéssel, hogy nem svábmentésről van szó, hanem egyenesen a magyarok érdekeiről. Lányi Dezső az 1947. január 26-án felvett jegyzőkönyvben a hímesházai nemzeti bizottság és a mentesítő bizottság együttes üléséről számolt be. Az általános tájékoztatás után felkérték őket, hogy tegyenek javaslatot a mentesítendők körére. Miután ez megtörtént, az ülés anélkül ért véget, hogy a mentesítendők névjegyzékét jóváhagyták volna. Az ülés után a kommunista nemzeti bizottsági tagok visszamaradtak és tovább tárgyaltak a mentesítő bizottsággal. Az eset újból megismétlődött, sőt a névsort is a kommunista tagok kézbesítették a mentesítő bizottságnak. A továbbiakban már csak a kommunista párttal tárgyaltak, a nemzeti bizottságtól teljesen elzárkóztak. A mentesítő bizottság egyoldalúságát hangsúlyozta Megyeri János, a szociáldemokrata párt titkára, a nemzeti bizottság tagja. Meggyőződése szerint az egyéneket csak az bírálhatja el, akik őket ismerték, és nem azok akik fél, vagy egy év óta laknak a faluban.

112