Füzes Miklós: Forgószél. Be- és kitelepítések Délkelet-Dunántúlon 1944-1948 között. Tanulmány és interjúkötet (Pécs, 1990)

I. AZ 1945 UTÁNI NÉPESSÉGMOZGÁS DÉLKELET-DUNÁNTÚLON - A német lakosságot ért vagyonjogi és politikai korlátozások hatása és a kitelepítés

tők és így rendszertelenül végzett munkájuk ellen rengeteg panasz és ki­fogás érkezett be. Az összeíró bizottság oly lassan végzi munkáját, hogy a mentesítési bizottság már a harmadik községben beérte őket és tétle­nül kellett várakoznia addig, amíg az összeírások meg nem történtek, aminek az volt a következménye, hogy a vonatok meghatározott időben való indíthatása érdekében nem tartották be a mentesítési kérvények be­adására a rendeletben előírt 5 napos határidőt. Ivándárda községben például délután 3/4 4 órakor függesztették ki az első jegyzéket, a mente­sítő bizottság pedig közhírré tette, hogy másnap déli 12 óráig adandó be a mentesítési kérvény, a később beadottakat figyelembe nem veszik. A politikai pártok részéről a rendeletben előírt határidő be nem tartása miatt igen nagy volt a felháborodás. A rendelet betartására és az össze­író bizottság megerősítésére a kitelepítési miniszteri biztos figyelmét nyomatékosan felhívtuk. Megállapításunk szerint a kitelepítési minisz­teri biztos nem tartja kézben az oszlopot, így annak munkája széteső, az oszlop tagjai egymással veszekednek, egymást rágalmazzák és feljelent­getik, így a rendőrség idejének nagy részét az foglalja el, hogy az oszlop tagjainak kölcsönösen egymás ellen tett feljelentéseit vizsgálja ki. Nagy elégedetlenséget kelt a mentesítő bizottság azon állásfoglalása, amely szerint az SS alakulatba kényszerrel besorozottakat, minden különös vizsgálat nélkül teljesen azonos elbírálás alá vonták az önként jelentke­zettekkel, és így előfordult olyan eset, hogy kitelepítésre került olyan né­met anyanyelvű, magyar nemzetiségű egyén is, akit kényszerrel soroztak be az SS alakulatba, onnan megszökött, szökéséből a magyar csendőrök visszavitték, mire ismét megszökött. Nagy elégedetlenséget keltett az a tény is, hogy ha egy családtag volksbundista volt, az egész családot kite­lepítették, annak ellenére, hogy a családfő teljesen mentes volt a kitele­pítés alól és magyarhűségét kétséget kizáróan igazolta. Folyó hó 29-én (1946 május) táviratot kaptam a miniszterelnökségtől, mely szerint a miniszterelnök úr közbenjárására belügyminiszter úr aznap utasítást küld a „kényszer SS-ek" lelkismeretes kivizsgálására és mentesítésére, továbbá a csak családfő volksbundistasága esetén a közvetlen családta­gok kitelepítésére. A miniszterelnökség fennt hivatkozott távirata sze­rint erről kitelepítési kormánybiztost értesítenem kellett. A kitelepítési kormánybiztos azonban kijelentette, hogy a táviratban foglaltakat nem veszi tudomásul. Szükségesnek tartanám, ha Belügyminiszter Úr a leg­sürgősebben tisztázná a határesetek elbírálásánál követendő magatar­tást, hogy a bizottság ne önkényesen, hanem a rendeletek pontos betar­tásával hozhassa meg határozatait. Megállapítottuk azt is, hogy a néme­52

Next

/
Oldalképek
Tartalom