Füzes Miklós: Forgószél. Be- és kitelepítések Délkelet-Dunántúlon 1944-1948 között. Tanulmány és interjúkötet (Pécs, 1990)

I. AZ 1945 UTÁNI NÉPESSÉGMOZGÁS DÉLKELET-DUNÁNTÚLON - A német lakosságot ért vagyonjogi és politikai korlátozások hatása és a kitelepítés

tők és így rendszertelenül végzett munkájuk ellen rengeteg panasz és kifogás érkezett be. Az összeíró bizottság oly lassan végzi munkáját, hogy a mentesítési bizottság már a harmadik községben beérte őket és tétlenül kellett várakoznia addig, amíg az összeírások meg nem történtek, aminek az volt a következménye, hogy a vonatok meghatározott időben való indíthatása érdekében nem tartották be a mentesítési kérvények beadására a rendeletben előírt 5 napos határidőt. Ivándárda községben például délután 3/4 4 órakor függesztették ki az első jegyzéket, a mentesítő bizottság pedig közhírré tette, hogy másnap déli 12 óráig adandó be a mentesítési kérvény, a később beadottakat figyelembe nem veszik. A politikai pártok részéről a rendeletben előírt határidő be nem tartása miatt igen nagy volt a felháborodás. A rendelet betartására és az összeíró bizottság megerősítésére a kitelepítési miniszteri biztos figyelmét nyomatékosan felhívtuk. Megállapításunk szerint a kitelepítési miniszteri biztos nem tartja kézben az oszlopot, így annak munkája széteső, az oszlop tagjai egymással veszekednek, egymást rágalmazzák és feljelentgetik, így a rendőrség idejének nagy részét az foglalja el, hogy az oszlop tagjainak kölcsönösen egymás ellen tett feljelentéseit vizsgálja ki. Nagy elégedetlenséget kelt a mentesítő bizottság azon állásfoglalása, amely szerint az SS alakulatba kényszerrel besorozottakat, minden különös vizsgálat nélkül teljesen azonos elbírálás alá vonták az önként jelentkezettekkel, és így előfordult olyan eset, hogy kitelepítésre került olyan német anyanyelvű, magyar nemzetiségű egyén is, akit kényszerrel soroztak be az SS alakulatba, onnan megszökött, szökéséből a magyar csendőrök visszavitték, mire ismét megszökött. Nagy elégedetlenséget keltett az a tény is, hogy ha egy családtag volksbundista volt, az egész családot kitelepítették, annak ellenére, hogy a családfő teljesen mentes volt a kitelepítés alól és magyarhűségét kétséget kizáróan igazolta. Folyó hó 29-én (1946 május) táviratot kaptam a miniszterelnökségtől, mely szerint a miniszterelnök úr közbenjárására belügyminiszter úr aznap utasítást küld a „kényszer SS-ek" lelkismeretes kivizsgálására és mentesítésére, továbbá a csak családfő volksbundistasága esetén a közvetlen családtagok kitelepítésére. A miniszterelnökség fennt hivatkozott távirata szerint erről kitelepítési kormánybiztost értesítenem kellett. A kitelepítési kormánybiztos azonban kijelentette, hogy a táviratban foglaltakat nem veszi tudomásul. Szükségesnek tartanám, ha Belügyminiszter Úr a legsürgősebben tisztázná a határesetek elbírálásánál követendő magatartást, hogy a bizottság ne önkényesen, hanem a rendeletek pontos betartásával hozhassa meg határozatait. Megállapítottuk azt is, hogy a néme52