Füzes Miklós: Forgószél. Be- és kitelepítések Délkelet-Dunántúlon 1944-1948 között. Tanulmány és interjúkötet (Pécs, 1990)

I. AZ 1945 UTÁNI NÉPESSÉGMOZGÁS DÉLKELET-DUNÁNTÚLON - Az előzmények

A telepesek összetétele nem volt szerencsés, mert fele részben kubikusokból tevődött össze, akiknek mezőgazdasági munkájához nem sok reményt fűztek. Vezetőik önkényeskedtek, állatokat vágtak le. A körzetvezető személyes ellentétbe is kerülhetett velük, mert letelepítésüket már egy másik fejezte be. Szeptember 13-án ugyanis egy újabb csoportjuk érkezett. Ekkorra az igazolási eljárás már befejeződött. Kiderült, hogy a jövevényeknek mintegy felét nem lehet elhelyezni. Őket más községbe tanácsolták. Erre azonban nem voltak hajlandók, követelték letelepítésüket. Amikor a körzetvezető ennek ellenállt, megtámadták, megvádolták. Elfogadtattak vele egy újabb listát, amelyet három párt 13 tagja is aláírt, és ebben igazolták további, az igazoló eljáráson átesett németkéri lakos volksbundista voltát. Az újabb telepítéseket e névsor alapján hajtották végre. Szerintük ugyanis az igazoló bizottságok igen enyhén működnek. Elkobzási javaslatukat viszont a MFT nem fogadta el. Az érdekeltek újabb, szigorúbb igazoló eljárást kértek. Bikácson szeptember elején 57 ecsédi és lőrinci család kapott helyet, akik egyharmad része iparos és bányász volt. Ők már jobb benyomást keltettek. A legnehezebb helyzetben ekkor Györköny volt. A KFB ugyanis csak 11 elkobzást javasolt.

53 A november 7-én érkezett telepesek és helybeliek között tettlegességre is sor került. A telepítést végzők a hatóságokat az érkezésről nem értesítették, a helybeli lakosság viszont tudomást szerzett róla és mintegy hatvanan az érkezőket megtámadták és megverték. A vizsgálat során derült ki, hogy a telepítést végző a rajtaütéssel érdemeket akart szerezni, de az előkészítetlenség ellenkező eredményt hozott. Bikács község bíráját is felfüggesztették állásából, mert a helybeli német lakosság a telepeseket terrorizálta. Gondot jelentett a felekezeti szórványok megszüntetése is. A református egyház kérte, hogy a telepes családok maguk dönthessék el, hogy oda költözhessenek, ahol felekezetük szerinti iskola és templom várja őket. Bonyhádra költözött emiatt Grábócról 13, Kisdorogról ugyancsak 13 család.

54 1945/46 telén a nemzethűségi vizsgálatokat végző bizottság munkája az előző hónapok lassú ütemű munkájához képest is visszaesett. Erre tekintettel kérte a baranyai körzetvezető a telepítések felfüggesztését. Ismételten kijelentette, hogy a megyében férőhely nincs. A tél folyamán csupán a már korábban beérkezettek letelepítését végezték el. Szekszárdon, a Népgondozó hivatal Délnyugat-magyarországi kirendeltségén 1946. március 6-án ismét egy körzetvezetői értekezleten értékelték a tapasztalatokat.

55 Megállapították, hogy a német lakosság cso-