Füzes Miklós: Forgószél. Be- és kitelepítések Délkelet-Dunántúlon 1944-1948 között. Tanulmány és interjúkötet (Pécs, 1990)
I. AZ 1945 UTÁNI NÉPESSÉGMOZGÁS DÉLKELET-DUNÁNTÚLON - Az előzmények
ket viszont teljesen betelepítették. Kielégítettek 40 helybeli igénylőt, 115 hadikfalvi székelyt, 12 bácskai és 3 drávacsehi (baranyai) családot. Hercegtöttösre 12 magyar család települt. Több hely a faluban nem volt. A magyarországi német lakosság kitelepítésének híre a telepítési irányelvek megváltozását is eredményezte. A Népgondozó Hivatal Délnyugat-magyarországi Kirendeltsége munkáját meghatározó értekezleten, amelyet Szekszárdon tartottak 1945. július 19-én, a telepítés függvényének a hűségvizsgálatok sürgős elvégzését tartották. A főosztályvezető a bizottság lassú munkájának hátrányos hatásától tartott, ami a lakosság erős feltöltődéséhez vezethet és élelmezési nehézségeket is okozhat. Még abban bízott, hogy az igazolások után hamarosan rendelkezésre állnak majd olyan községek, ahol a telepítéseket a törvény keretei között végre lehet hajtani. A Népgondozó Hivatal Dél-magyarországi Kirendeltségén Pécsett tartott értekezletén, 1945. augusztus 12-én már érződik a „magyar szempont" és a németek kollektív felelősségre vonásának az igenlése. A főosztályvezető a kitelepülést lassú műveletnek tartotta, amely hosszas és alapos előkészületet kíván, hogy a „zsidó kérdéssel" kapcsolatos helytelen rendelkezések elkerülhetők legyenek. Hogy ez alatt mit értett, azt nem fejtette ki. Annyi azonban nyilvánvaló, hogy nem a deportálásokat, hanem annak módszerét kifogásolta. Az általa elmondottak most sem sok jót Ígértek: „A sváb kérdés megoldásánál feltétlenül figyelembe kell venni azt, hogy nemcsak kifejezett volksbundisták ártottak a magyar földteleneknek, hanem azok is, akik kifejezetten nem mutatták ezt, de titokban annál ártalmasabbak voltak." 51 A szöveg meglehetősen ismerősen cseng, csak az alanyokat cserélték ki. A zsidó lakosságnak a fajelmélet alapján való megítélése ugyanevvel az indokkal történt. A telepítési osztályvezetőjének az volt a szándéka, hogy minden német községbe a legközelebbi időben magyarokat telepítsen. Ezek feladata lenne a németek figyelemmel kisérése és a szálláscsinálás. Nem telt el tehát két hónap sem a telepítő munkában, amikor az a veszélyeket egyébként is magában hordó túlzó magyar nacionalizmusból a fasisztoid megnyilvánulás felé nyitott. Ideológiailag „kellően" megalapozva haladt a telepítő gyakorlat az egyre erőszakosabb, egyre mértéktelenebb megvalósítás felé, ami csakhamar a fennálló törvényes rendelkezéseket sem tartotta be. Tolna megyében a csoportos telepítéseket a székelyek letelepítése után kezdték szervezni. A dunaföldvári körzet vezetője szerint 52 Németkéren 43 Endrődről érkezett családot helyeztek el, de földjeiket még nem jelölték ki. Az igazolási eljárás ugyanis még nem fejeződött be.
