Füzes Miklós: Forgószél. Be- és kitelepítések Délkelet-Dunántúlon 1944-1948 között. Tanulmány és interjúkötet (Pécs, 1990)

II. INTERJÚK - Wild Ádámné

ide jönni, de már nem a hazájukba jönnek. Az idősebbeknek nagyon fáj még mindig. Most is van itt egy házaspár, Kelet-Németországban lak­nak, az asszony éppen megint mondta, ő utoljára van Magyarországon, bár itt tudna meghalni. Az itthon maradt babarciakkal van kapcsolata? Igen. Hazajárok. Rokonság van ottan. Nagyon is jóban vagyunk, ők is jönnek, meglátogatnak, de azért én már Babarcon nem kívánkoznék lak­ni. Én már annyira megszoktam itt, hogy itt maradok és majd a lányom­hoz kerülök Pécsre. De amíg lehet, addig itt maradok, mert amikor ide jöttünk, itt aludtunk először nyugodtan, mert addig éjszaka nyugtunk nem volt soha. Mi lett a telepesekkel? Az első telepesek, akik Babarcra jöttek, azok a Dráva mellől Kovács­hida, Csehi, meg ezekből a falvakból jöttek, de kevés lakik már ott kö­zülük. Olyanok voltak, hogy csak kiélték a házakat. Amikor már minden elfogyott, amikor már nem kaphattak, amikor már nem lehetett igényel­ni - most kell egy disznó, le akarok egy disznót vágni, vagy nekem most kell hordó bor a németektől - akkor ezek szépen otthagytak csapot ­papot és elmentek vissza. Utána aztán a felvidékiek jöttek. Rendes né­pek voltak, azok is olyan szerncsétlenek voltak, azokat is úgy telepítet­ték ki erőszakkal. Azok rendesek voltak, de akkor én már nem voltam ott. Ismerek többeket, akik a mi házunkba kerültek, sokszor együtt sír­tunk. Jóban voltunk nagyon, de azok otthagyták, eladták a házat és el­mentek Pécsre. Ott épültek. A mi házunkat németek vették meg. Felajánlották, mi vagyunk az el­sők, ha vissza akarjuk venni a házat. Nem akartuk. írtam nekik (a másik német vevőnek), hogy nyugodtan vegyék meg, mi nem haragszunk, mi nem akarjuk megvenni. Nekünk nagyon fájó dolog volt, mert németek között is voltak súrlódások. A volksbund tagok és kintlévők között. Ele­inte „nagyok" voltak (a nem tagok), de őrájuk is sor került, amikor a kitelepítések voltak. Legtöbbet olyat vittek el, akik magyar anyanyelvű­nek vallották magukat. Azokat vitték el, mert ott még minden megvolt. Minket már megkopasztottak, minket nem kerestek. Nem voltunk ak­kor már a kitelepítési listán, pedig Babarcon voltunk bejelentve. Néhány évig úgy voltunk Hegyszentmártonban, hogy nem voltunk bejelentkez­ve. Hát akkor olyan állapotok voltak, minden olyan zűrzavaros volt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom